2009. december 2., szerda
Szent Teréz imája
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy. Legyen ez a tudat **teljesen a tiéd,** és adja meg lelkednek a dal, a tánc,a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké!'
2009. november 24., kedd
Gabriel Garcia Márquez
okokból visszavonult a nyilvánosságtól (nyirokrákja van). Úgy tűnik,
egyre súlyosabb. Búcsúlevelet küldött barátainak, ez az Internet
segítségével is terjed. Ajánlom, hogy olvassátok el az utóbbi idők
legzseniálisabb latin-amerikai elméjének igazán megható írását:
Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu
vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan
kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de
meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak,
nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel
töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor
mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten
megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék,
hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem
a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az
öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya
okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám,
hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a
feledéssel jön. Annyi mindent tanultam tőletek, emberek...
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná,
hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi
öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy
embernek csak akkor van joga lenézni
egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni. Annyi mindent
tanulhattam tőletek, de való-jában már nem megyek vele sokra, hiszen
amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám,
hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az
Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha
tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám
neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy
jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk,
szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem
felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet,
hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább,
tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a
napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra,
és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó
kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe,
mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson
időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek",
"köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól
erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és
szeretteidnek, mennyire fontosak neked.
Küldd el ezt annak, akinek akarod. Ha nem teszed meg ma, a holnap
ugyanolyan lesz, mint a tegnap. És ha nem teszed meg egyáltalán ...az
sem érdekes...De szeretteid, barátaid tudják majd, hogy ha csak egy
percre is de ma is gondoltál rájuk...
Ez az a pillanat...
2009. november 9., hétfő
Erősnek lenni...
- valakit csendben szeretni...
-ragyogni a boldogságtól akkor is ha szerencsétlen vagy...
-igyekezni másnak megbocsátani, még akkor is ha nem érdemli meg...
-várni a felgyógyulást, még ha nem is hiszel benne...
-nyugodtnak megmaradni a kétségbeesés idején is...
-jó kedvűnek lenni akkor is ha szomorúak vagyunk...
-mosolyogni, habár sírhatnékunk van...
-valakit megörvendeztetni, jóllehet a szívünket bánat nyomja...
-hallgatni, amikor szeretnénk valakivel megosztani a problémáinkat...
-valakit megvigasztalni, noha magunknak támasztékra van szükségünk...
Legerősebb ember nem az akinek legtöbb az ereje, hanem aki legtöbbet kibír...
2009. október 23., péntek
Paradicsom és Pokol
Istennel beszélget egy ember:
Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
Az embernek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek: Én ezt nem értem!
Ó, pedig ez egyszerű – válaszolja Isten – ez igazából csak ‚képesség’ kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.
‚a Pokol gyakran itt van a Földön.’
2009. október 6., kedd
Mindenkinek
...de szerintem mindenki elgondolkozik rajta-ha csak egy pillanatra is-már akkor is megérte közzétenni...
Két farkas.
Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta: ' Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A düh, irígység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.
Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit. '
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: ' És melyik farkas győz? '
Az öreg indián mosolyogva válaszolt: ' Az, amelyiket eteted. '
2009. szeptember 29., kedd
Imádságot írni...
...vagy ha megkérnek rá mert valakinek valami testi-lelki baja problémája van...
...akkor nekik is...
Ezek főleg pozitív megerősítések, idézetek vagy az adott helyzettel kapcsolatos mondatok...
De ez amit tegnap találtam a http://www.gazdagnok.hu/ oldalon az aztán az igazi !!!!
...próbálom a videót is idevarázsolni... hogy "eszméletlen technikai fejlődésemnek" is tanúi legyetek...mert hogy van amikor sikerül, van amikor nem...:))
...hát nem sikerült...úgyhogy berakom a linkjét...:))
http://www.youtube.com/watch?v=C4ua7S05uzA
Igazi lélekmelegítő !!!
2009. szeptember 28., hétfő
Szegények vagy gazdagok ?
Szeretettel adom tovább...
Elgondolkodtató...
Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is
vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,
hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák
árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi
udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog
családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig
látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk
2009. április 23., csütörtök
üzenet a betörőnek
...hát ezúton üzenem a betörőnek:akit rajtakapok, hogy kotorászik az üres ékszeres dobozomban -az hozzon munkásruhát-mert 1 napot betonoznia kell, 1 napot ásnia és csalánt irtania ! :))

