új év, új élet, új víz :)
Az ország felének fogalma sincs róla, hogy kicsi hazánk vizei mennyi gyógyító kincset adhatnak nekünk bajainkra...
A következő bejegyzés egy rövid összefoglaló, Gáspár Róbert: Természetes gyógymódok c. könyvéből a magyarországi gyógyvizekről.
Milyen problémák legyőzésére... mit igyunk ?
Sós (nátrium-kloridos) ásványvíz - bélrendszer működésének segítésére, epehajtó
sóshartyáni Jodaqua
mohai Ágnes
bükkszéki Salvus
Alkalikus ásványvizek (magas hidrogénkarbonát tartalom)-gyomorsav közömbösítése, gyomortartalom gyorsabb ürülése, gyomorfekély, vesekő lépződés ellen
bükkszéki Salvus
parádi Csevice
szegedi Anna víz
Balfi
Savanyú ásványvizek - gyomorsavhiány, gyomorhurut
mohai Ágnes
csopaki víz
kékkúti víz
D-Budai Apenta
Szulfátos ásványvíz - hashajtó, epeműködés fokozó, epegyulladás , epehomok, epehólyag működésére
jászkarajenői Mira
D-Budai Hunyadi János
" Ferenc József
" Apenta
Kénes ásványvíz (büdös víz ) - húgysavürülés, köszvény, csökkenti a vérnyomást, hurutoldó, értágító, izületi kopásokra, bélműködés, epeürülés, fokozza a hasnyálmirigy inzulin elválasztását, csökkenti a vércukorszintet, (nem inzulinfüggő cukorbetegség kezelésében is fontos )
parádi Csevice forrás vize
Balfi- víz
mezőkövesdi Zsóri forrás vize
Kálciumos ásványvizek - csontritkulás megelőzése (gyermekkori, időskori és terhesség ideje alatt )
Balaton-felvidéki Theodóra
Szentkirályi
Balfi
Margitszigeti ásványvíz
Magnéziumos ásványvíz - vesekő megelőzés, kóros érelváltozásokat csökkenti, menstruációs panaszokat enyhíti, klimax, migrén, epeürülés fokozása
tiszajenői Mira
B-felvidéki Theodóra
D-Budai Apenta
Szentkirályi víz
Vasas ásványvizek - vérszegénység, terhességi vashiány
parádi István forrás vize
mohai Stefánia forrás vize
egri Dobó forrás vize
Jódos ásványvíz - jódhiányos pajzsmirigy betegségekre, golyva, magas vérnyomás, elhízás, szellemi képességek romlása
sóshartyáni Jodaqua (napi 1-2 kávéskanál )
2009. december 30., szerda
2009. december 15., kedd
Az a bizonyos második cikk...
Apai nagyapám orosz hadifogoly volt. Nagyon sokat mesélt a túlélésről, a lelki táplálékról, a gyógynövényekről, a hitről, a barátságról, a halálról és a mindig kéznél lévő gyógyító erőről a csontok helyrerakásáról.
A „ háború iskolája” és a katonatársak voltak a mesterei. Szájról-szájra adták a tudást-nem megtartva maguknak-hiszen nem tudhatták, hogy a következő csata után ki lesz a sebesült és ki lesz a gyógyító.
Ezért mindenki gyógyító volt.
Testet-lelket gyógyítottak.
Így élték túl…
A legegyszerűbb dolgokban lakozik Isten -szokta mondani- és a legfontosabb dolgok az élethez: a víz, az alma, a csalán, a hagyma és a szeretet.
A vízről szeretnék szólni nektek Hősnőknek.
Köztetek a legjobb barátnőmnek is, aki fél liter vizet iszik naponta…mert hogy nem szomjas…
Nem vagyok orvos, sem természetgyógyász de sokat olvastam, jegyzeteltem a vízről.
.Szeretném, ha mindenki átértékelné ( esetleg, mint a nagyapám gyógyítóvá emelné) ezt a színtelen szagtalan H2O-t.
Persze nem én vagyok a vízivás nagymestere, de anyukám és a saját betegségem rádöbbentett: meg kell próbálni azt az alternatívát is, hogy elhisszük a régi öregeknek…(na, meg a tudománynak) J - a víz maga az élet…
A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttem pár ismert és tanult mondatot, amik így csokorba szedve elgondolkodtatóak…
Egy 75 kg-s felnőtt szervezet 50 l vizet tartalmaz.
Egy ember évente több mint 1000 liter folyadékot iszik.
A veséken naponta 180 liter testnedv folyik át.
Életünk során több mint 200 kg kőzetet iszunk meg.
Az agynak 78%-a,
A vér 86%-a,
A szív 77%-a,
A máj 84%-a,
Az izmok 70%-a víz.
Az emberek 55-65%-a krónikusan vízhiányos. Az emberek 37%-ánál a szomjúságérzet annyira gyenge, hogy gyakran összetévesztik az éhségérzettel, ezért akkor is esznek, amikor csak egy pohár vizet kellene inniuk - sokan ezért híznak el.
A washingtoni egyetem felmérése szerint egy pohár víz maradandóan csökkentette a diétázók 100%-ának éhségérzetét. A nappali fáradtság elsőszámú okozója a vízhiány. Folyamatban lévő tanulmányok kimutatják, hogy a hát- és izületi fájdalmakban szenvedők 80%-ánál naponta 8-10 pohár víz csökkenti a fájdalmakat.
Már 2% folyadékvesztés megzavarhatja a rövid távú emlékezetet. Nehézségeket okozhat az alapműveletek elvégzésénél, és összpontosítási zavarokat, egy képernyő vagy egy kinyomtatott oldal felfogásánál.
Naponta 5 pohár víz elfogyasztása 45%-kal csökkenti a vastagbélrák veszélyét, a mellrákét 79%-kal és 50%-kal kevesebb a rizikó a hólyagrákra.
Tehát a víz, szomjat olt, méregtelenít, frissít, fogyaszt, gyógyít, fájdalmat csillapít és megelőzi a betegségeket…és még sorolhatnám…
Nahát…nahát…többek között, ezekért a dolgokért kell a gyerekeknek és az okos felnőtteknek sok-sok vizet meginni naponta …2-3 vagy akár 4 litert !
Te annyi vizet iszol, mint amennyi szükséges lenne?
Vagy inkább kapkodod a gyógyszereket?
Mennyire kell betegnek lenni ahhoz, hogy megpróbáljuk a vízivást?
Az Anyák Lapja 2006. márciusi számában azt írja:
„ A napi 2 liter ásványvíz biztosítja a napi kalciumszükséglet kielégítését (1200mg) úgyhogy közben nem viszünk be felesleges kalóriákat, zsírokat.
Azt is igazolták, hogy a kalcium felszívódása hatékonyabb, ha az ásványvíz nem tartalmaz nátriumot, vagy annak aránya kevesebb 20mg/liternél. Tudniillik a nátrium felgyorsítja a vesék kalcium kiválasztását.”
( áldott állapotom óta böngészem a címkéket és igyekszem alacsony nátriumszintű vizet venni )
Még tavasszal találtam ezt a kozmetikus blogot. Itt minden le van írva amit én még meg szeretnék említeni nektek.
http://noipraktikak.blog.hu/2009/01/30/szornyu_igazsagok_mi_tortenik_ha_nem_iszunk_elegendo_vizet#m
Mi a csudát tudunk mi a világról ? című filmben (havonta-kéthavonta a HBO-n megnézheted) megemlítik Masaru Emoto képeit a vízmolekulákról. A japán „tudós” intelligens lénynek nevezi a vizet. Ha a vízzel teli poharak alá pozitív szavakat írt egy papírra (szeretet, egészség, boldogság stb…) különböző gyönyörű kristályok keletkeztek…
Ha viszont negatív feliratok (harag, gyűlölet stb…) kerültek a poharak alá, eltorzult, amorf kristályformák váltak láthatóvá…
Ezt azért fontos megérteni…
… mert…
… az a rengeteg víz ami a szervezetünkben van…
…( és amit rendszeresen frissítünk :))…
…HA minden pohár víz bevitelénél azt az információt kapná, hogy : szép vagyok, okos vagyok, egészséges vagyok stb…stb…stb…- akkor az lenne a valóság !
Megjelent könyvben is sok színes képpel- A víz üzenete-címmel.
Rengeteg weboldalon vannak képek a könyvből - ecc-pecc kimehetsz-el kiválasztottam egyet…ha érdekel…
http://fenykapu.free-energy.hu/pajert/index.htm?FoAblak=../pajert1/viz_kristaly.html
Amiket itt leírtam, érdekességnek szántam és a saját szám íze szerint valók-nem szentírás-de remélem most mindenki, megszomjazott és megiszik egy jó pohár vizet a saját egészségére !
Ui. …és beszélhetnénk még a víz-mágiáról, a megkeresztelésről, a víz-kúrákról, az imaginációról, a kineziológiáról, a víztisztításról, az itthon palackozott gyógyvizekről és fürdőkről …és sok-sok más éltető csodáról…(alma, hagyma, csalán, szeretet J )
…de most iszom egy pohár vizet az egészségetekre ! és lefekszem…
„Akár azt gondolod, hogy képes vagy valamire, akár azt, hogy nem,
mindenképpen igazad van. „
- Henry Ford-
Az első cikkem a Hősnők oldalán
A nő aki Magyarországot akarta habzsolni…
Történeteket gyűjtök. Ez az egyik kedvencem…
Kórházban találkoztunk. Mikor letettem a táskámat a váróban, rögtön odaköltözött mellém.
Ötven év körüli lehetett, de olyan volt mint egy „4 éves csicseriborsó”- be nem állt a szája.
Mondta: nem kell félni, itt minden orvos, nővér rendes…
Ezek itt mind „ reményt adó tanfolyamra” jártak…
Aztán mesélt, mesélt, mesélt…
Gidának becéznek. 10 éve vették le az egyik mellemet… akkor végig csináltam a kemoterápiától kezdve mindent. Sírtam, nyögtem de élni akartam- akkor volt 1 éves a kis unokám…
Nem magamért, Ő érte és a lányomért…
Magamért nem ment volna… (nem tartottam valami sokra magam)… de, az Ő kis csillagszeméért, az első lépéseiért, aztán az első szaváért éltem.
Kipróbáltam a természetes gyógymódokat, áttértem az egészséges táplálkozásra, megtanultam földsugárzást mérni, utánajártam Magyarország természeti kincseinek, gyógyvizeinek és megpróbáltam azoktól tanulni, akik az önértékelésemen javítani tudtak..
Aztán örököltem… nagyon-nagyon gazdag lettem egyik pillanatról a másikra.
Világkörüli útra vittem a családot., lakást, házat, nyaralót vettem a szeretteimnek és első szóra megadtam nekik mindent, amit megkívántak…
A férjem beteg lett… dugtam a pénzt az orvosoknak, vittem őt minden kezelésre, megvettem minden csodaszert, kivittem Amerikába, Ausztráliába, klinikákra, csodadoktorokhoz…
Mindhiába…
Ő meghalt, a lányom alkoholista lett…
Egyedül maradtam.
A nagy öndicséretek közepette (hogy én mindent megteszek, pénzt és önmagamat nem kímélve)- nem vettem észre, hogy csak az anyagiakat adom… önmagamat, szívemet, lelkemet, tapasztalataimat és az emberszeretetemet nem.
Az unokám engem hibáztat az anyja miatt, én meg magamat a családom elvesztése miatt.
Összeomlottam, belesüppedtem az önmarcangolásba és az önsajnálatba-a lányom és az unokám elfordulásába, visszautasításaiba.
Most újabb csomót találtak a másik mellemben- ülök és gondolkodom merre tovább…
Beszélgetek mindenkivel… nem akarok haza menni…
Egy újabb esélyt kaptam, hogy rendbe tegyem a saját és a családom életét.
Elkezdem használni amit 10 éve tanultam, de elhanyagoltam…
Mielőtt meghalok bejárom Magyarországot… elmegyek a Pilisbe a Balaton-felvidékre és minden pozitív földsugárzású helyre…
Ráülök minden kőre és eldöntöm, hogy jó-e nekem a testemben érzett rezgés…
Megeszek minden almát… megkóstolok minden vizet, ami itthon feltör az anyaföldből… megfürdök minden gyógyvízbe, ahol lehet… megiszok minden szörnyű ízű gyógyteát…
Odafigyelek arra, hogy mit érzek: milyen ízt, milyen nyugalmat, milyen önbizalmat és milyen szeretetet, mások és magam iránt…
Habzsolni fogom Magyarországot…
Most itt a váróteremben töltött órák után, hiszek abban, hogy azért születtünk ide, mert itt számunkra- a génállományunk számára- megvan minden a testi-lelki gyógyuláshoz.
…
Kibékült a családjával, segített az alkoholról leszokni a lányának (ez egy külön történet) járták az országot, habzsolták a hazát 
Beiratkozott öngyógyító tanfolyamokra… gyalogtúrákat szervezett nyugdíjasoknak… be-be nézett parapszichológiai szabadegyetemre … mindenféle könyvet elolvasott Magyarországról… megtanulta használni a számítógépet…
Nyelveket tanult az unokájával… élvezte, hogy ÉL…
2004-ben halt meg egy autóbalesetben…
Befejezésül egy leveléből idéznék:
…”Ne gondold, hogy nem vittem semmire! Dehogy nem!!
Túléltem az összes önmagamat, aki bármiben is megbukott… Tanácsot nem tudok adni, de akár beteg vagy akár egészséges, akár valami másba-újba akarsz fogni, ezekre a mondatokra mindig figyelj oda ! Ha közhelyeknek érzed, emlékeztetlek a magyar nyelv csodálatos és az én tapasztalataim állnak a szavak mögött.
- ne adj halat senkinek- tanítsd meg őket halászni
- légy tisztában a családoddal
- fejleszd magad, érdeklődj, kérdezz
- csináld azt, amit szeretsz
- ismerj meg minden helyet és embert, akit csak lehet
- tudd, hogy magyar vagy
- mindegy, hogy mi tart életben-de higgy valamiben- csináld !
- minél több hibádat ismered el, annál életképesebb vagy
- élvezz minden percet, órát
Szeretettel ölellek alias Gida ”
Ennek a cikknek a folytatása itt jelent meg a blogon szeptember 21.-én
2009. december 9., szerda
Advent idején
| Drága Advent köszöntünk lelkünk téged epedve várt, Hajnalfényed közöttünk hintsen szerte arany sugárt... Advent van, s átjárja lelkem | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| a szeretet és az emlékezés. | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rájövök ismét-tán ezredszer-, | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| hogy szépen élni gyakran túl kevés. | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szeretni szóban és tettekben, | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| hinni, remélni szüntelen. | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Táplálni kell mosollyal, öleléssel, | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
hogy emléked hibátlan legyen
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
2009. december 2., szerda
Szent Teréz imája
'Hozzon a mai nap belső békét a számodra.
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy. Legyen ez a tudat **teljesen a tiéd,** és adja meg lelkednek a dal, a tánc,a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké!'
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy. Legyen ez a tudat **teljesen a tiéd,** és adja meg lelkednek a dal, a tánc,a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké!'
2009. november 24., kedd
Gabriel Garcia Márquez
Gabriel García Márquez (Száz év magány Nobel díjas írója) egészségi
okokból visszavonult a nyilvánosságtól (nyirokrákja van). Úgy tűnik,
egyre súlyosabb. Búcsúlevelet küldött barátainak, ez az Internet
segítségével is terjed. Ajánlom, hogy olvassátok el az utóbbi idők
legzseniálisabb latin-amerikai elméjének igazán megható írását:
Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu
vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan
kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de
meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak,
nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel
töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor
mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten
megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék,
hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem
a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az
öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya
okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám,
hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a
feledéssel jön. Annyi mindent tanultam tőletek, emberek...
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná,
hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi
öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy
embernek csak akkor van joga lenézni
egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni. Annyi mindent
tanulhattam tőletek, de való-jában már nem megyek vele sokra, hiszen
amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám,
hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az
Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha
tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám
neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy
jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk,
szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem
felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet,
hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább,
tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a
napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra,
és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó
kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe,
mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson
időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek",
"köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól
erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és
szeretteidnek, mennyire fontosak neked.
Küldd el ezt annak, akinek akarod. Ha nem teszed meg ma, a holnap
ugyanolyan lesz, mint a tegnap. És ha nem teszed meg egyáltalán ...az
sem érdekes...De szeretteid, barátaid tudják majd, hogy ha csak egy
percre is de ma is gondoltál rájuk...
Ez az a pillanat...
okokból visszavonult a nyilvánosságtól (nyirokrákja van). Úgy tűnik,
egyre súlyosabb. Búcsúlevelet küldött barátainak, ez az Internet
segítségével is terjed. Ajánlom, hogy olvassátok el az utóbbi idők
legzseniálisabb latin-amerikai elméjének igazán megható írását:
Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu
vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan
kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de
meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak,
nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel
töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor
mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten
megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék,
hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem
a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az
öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya
okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám,
hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a
feledéssel jön. Annyi mindent tanultam tőletek, emberek...
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná,
hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi
öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy
embernek csak akkor van joga lenézni
egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni. Annyi mindent
tanulhattam tőletek, de való-jában már nem megyek vele sokra, hiszen
amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám,
hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az
Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha
tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám
neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy
jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk,
szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem
felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet,
hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább,
tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a
napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra,
és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó
kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe,
mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson
időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek",
"köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól
erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és
szeretteidnek, mennyire fontosak neked.
Küldd el ezt annak, akinek akarod. Ha nem teszed meg ma, a holnap
ugyanolyan lesz, mint a tegnap. És ha nem teszed meg egyáltalán ...az
sem érdekes...De szeretteid, barátaid tudják majd, hogy ha csak egy
percre is de ma is gondoltál rájuk...
Ez az a pillanat...
2009. november 9., hétfő
Tízmilliószoros nap !
Békét
Boldogságot
Pénzt
Szerelmet
Barátságot
Egészséget
Szívet és Észt
Kívánok az egész Világnak
hogy Mindezekkel bánni tudjon !
Boldogságot
Pénzt
Szerelmet
Barátságot
Egészséget
Szívet és Észt
Kívánok az egész Világnak
hogy Mindezekkel bánni tudjon !
Erősnek lenni...
ERőSNEK LENNI, ANNYI MINT :
- valakit csendben szeretni...
-ragyogni a boldogságtól akkor is ha szerencsétlen vagy...
-igyekezni másnak megbocsátani, még akkor is ha nem érdemli meg...
-várni a felgyógyulást, még ha nem is hiszel benne...
-nyugodtnak megmaradni a kétségbeesés idején is...
-jó kedvűnek lenni akkor is ha szomorúak vagyunk...
-mosolyogni, habár sírhatnékunk van...
-valakit megörvendeztetni, jóllehet a szívünket bánat nyomja...
-hallgatni, amikor szeretnénk valakivel megosztani a problémáinkat...
-valakit megvigasztalni, noha magunknak támasztékra van szükségünk...
Legerősebb ember nem az akinek legtöbb az ereje, hanem aki legtöbbet kibír...
- valakit csendben szeretni...
-ragyogni a boldogságtól akkor is ha szerencsétlen vagy...
-igyekezni másnak megbocsátani, még akkor is ha nem érdemli meg...
-várni a felgyógyulást, még ha nem is hiszel benne...
-nyugodtnak megmaradni a kétségbeesés idején is...
-jó kedvűnek lenni akkor is ha szomorúak vagyunk...
-mosolyogni, habár sírhatnékunk van...
-valakit megörvendeztetni, jóllehet a szívünket bánat nyomja...
-hallgatni, amikor szeretnénk valakivel megosztani a problémáinkat...
-valakit megvigasztalni, noha magunknak támasztékra van szükségünk...
Legerősebb ember nem az akinek legtöbb az ereje, hanem aki legtöbbet kibír...
2009. november 6., péntek
és már megint hibáztam :))
Szeptemberben elkezdtem leírni egy szörnyű történet elejét....de még csak most jutottam az első rész végéhez :) lassú víz partot mos :)
de ez a fura-fránya gép szeptember 26.-ai bejegyzésnek minősítette....
tehát ott találjátok...
tehát ott találjátok...
2009. október 23., péntek
Paradicsom és Pokol
Istennel beszélget egy ember:
Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
Az embernek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek: Én ezt nem értem!
Ó, pedig ez egyszerű – válaszolja Isten – ez igazából csak ‚képesség’ kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.
‚a Pokol gyakran itt van a Földön.’
2009. október 15., csütörtök
Véletlenek márpediglen nincsenek
Hiszek abban, hogy ami történik az nem a véletlen műve.
Beszélhetnék karmáról meg sorsról és bármi más megfoghatatlan-felfoghatatlan-láthatatlan intelligenciáról...
Isten Útjairól....és a saját szabad akaratomról...
de inkább elmesélem mi történt az elmúlt 40 napban...
Jelentkeztem cikkírónak a hősnők.hu-ra és a legelső cikkem tettszett pár embernek-ez olyan "fogalmazás órán csillagos ötöst kaptam" érzés volt...
...de, komolyan...az iskolás sikereimet idézte fel...
Aztán itt a blogban írtam a cikk hozzám kapcsolódó részéről...az elvárásaimtól,
a volt családom-nincs családom-on át, az önállóságig...
Megemlítettem hogy gombákat kaptam a gyógyulásom érdekében a "nagyon gazdag" barátnőmtől...amit az elvárásaim miatt nemigazán tudtam értékelni.
Ha hiszed ha nem, két hét elteltével írt egy régi barátnőm egy üzleti lehetőségről ami a ganoderma gombával kapcsolatos.
Elgondolkodtam nagyon...évekig eszembe sem jutott sem a történet sem a gomba...és most ahogy leírtam a történetet-teljesen felkavarva vele a múlt árnyait, a szégyenteljes viselkedésemet-most újra megjelent a ganoderma gomba is, mint lehetőség...
Mennyi ennek az esélye?? És mi az oka??
Mert ugye véletlenek nincsenek... :))
Érdekesség még, hogy "gazdagmami tanfolyamra"járok-on-line vállalkozást, marketinget, honlapkészítést, "számítógép kezelést" tanulok...(olyan dolgokat, amiről eddig fogalmam sem volt, hogy lehet így is pénzt keresni...és persze azt se tudtam, hogy ez technikailag ilyen baromira nehéz...)
Főleg azért tanulok, mert gyes után nem biztos hogy kapkodni fognak utánam a munkahelyek...
...és ehhez az üzlethez kaptam egy honlapot is...csak úgy...mert kértem...
Na... ennek mennyi az esélye??
Én jelnek vettem a történteket és belevágtam az üzletbe egy kis gondolkodás után...
...mert ugyan mit veszíthetek??
Olyan dolgot csinálhatok itthonról amit éppen tanulok...és egy egészséges termékkel, termékcsaláddal lehetőségeket kínálhatok fel másoknak is...
Mit szóltok ehhez??
Szerencse...vagy humbuk?
Belemagyarázás?
Ragaszkodás egy elképzelt szalmaszálhoz?
Mindegy.
Ez itt a reklám helye... nézd meg az oldalt:http://manitacoffee.dxn.hu/
Beszélhetnék karmáról meg sorsról és bármi más megfoghatatlan-felfoghatatlan-láthatatlan intelligenciáról...
Isten Útjairól....és a saját szabad akaratomról...
de inkább elmesélem mi történt az elmúlt 40 napban...
Jelentkeztem cikkírónak a hősnők.hu-ra és a legelső cikkem tettszett pár embernek-ez olyan "fogalmazás órán csillagos ötöst kaptam" érzés volt...
...de, komolyan...az iskolás sikereimet idézte fel...
Aztán itt a blogban írtam a cikk hozzám kapcsolódó részéről...az elvárásaimtól,
a volt családom-nincs családom-on át, az önállóságig...
Megemlítettem hogy gombákat kaptam a gyógyulásom érdekében a "nagyon gazdag" barátnőmtől...amit az elvárásaim miatt nemigazán tudtam értékelni.
Ha hiszed ha nem, két hét elteltével írt egy régi barátnőm egy üzleti lehetőségről ami a ganoderma gombával kapcsolatos.
Elgondolkodtam nagyon...évekig eszembe sem jutott sem a történet sem a gomba...és most ahogy leírtam a történetet-teljesen felkavarva vele a múlt árnyait, a szégyenteljes viselkedésemet-most újra megjelent a ganoderma gomba is, mint lehetőség...
Mennyi ennek az esélye?? És mi az oka??
Mert ugye véletlenek nincsenek... :))
Érdekesség még, hogy "gazdagmami tanfolyamra"járok-on-line vállalkozást, marketinget, honlapkészítést, "számítógép kezelést" tanulok...(olyan dolgokat, amiről eddig fogalmam sem volt, hogy lehet így is pénzt keresni...és persze azt se tudtam, hogy ez technikailag ilyen baromira nehéz...)
Főleg azért tanulok, mert gyes után nem biztos hogy kapkodni fognak utánam a munkahelyek...
...és ehhez az üzlethez kaptam egy honlapot is...csak úgy...mert kértem...
Na... ennek mennyi az esélye??
Én jelnek vettem a történteket és belevágtam az üzletbe egy kis gondolkodás után...
...mert ugyan mit veszíthetek??
Olyan dolgot csinálhatok itthonról amit éppen tanulok...és egy egészséges termékkel, termékcsaláddal lehetőségeket kínálhatok fel másoknak is...
Mit szóltok ehhez??
Szerencse...vagy humbuk?
Belemagyarázás?
Ragaszkodás egy elképzelt szalmaszálhoz?
Mindegy.
Ez itt a reklám helye... nézd meg az oldalt:http://manitacoffee.dxn.hu/
2009. október 12., hétfő
A hét vicce...
Beálltam egy zsúfolt parkolóba és leengedtem az ablakot,
hogy a hátsó ülésen
nyújtózkodó kutyusom kapjon elég levegőt.
Nem akartam,
hogy utánam induljon,
megálltam hát a járdán és visszamutatva rá,
határozottan azt mondtam:
- Ott maradsz! Érted?? Maradsz! Maradsz!!
Egy közeli autó vezetője, látva hogy szőke vagyok,
csodálkozva végigmért,
majd megszólalt:
- Csak be kell húznia a kéziféket!
hogy a hátsó ülésen
nyújtózkodó kutyusom kapjon elég levegőt.
Nem akartam,
hogy utánam induljon,
megálltam hát a járdán és visszamutatva rá,
határozottan azt mondtam:
- Ott maradsz! Érted?? Maradsz! Maradsz!!
Egy közeli autó vezetője, látva hogy szőke vagyok,
csodálkozva végigmért,
majd megszólalt:
- Csak be kell húznia a kéziféket!
2009. október 6., kedd
Mindenkinek
Ezt a történetet is kaptam...
...de szerintem mindenki elgondolkozik rajta-ha csak egy pillanatra is-már akkor is megérte közzétenni...
Két farkas.
Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta: ' Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A düh, irígység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.
Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit. '
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: ' És melyik farkas győz? '
Az öreg indián mosolyogva válaszolt: ' Az, amelyiket eteted. '
...de szerintem mindenki elgondolkozik rajta-ha csak egy pillanatra is-már akkor is megérte közzétenni...
Két farkas.
Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta: ' Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A düh, irígység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.
Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit. '
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: ' És melyik farkas győz? '
Az öreg indián mosolyogva válaszolt: ' Az, amelyiket eteted. '
2009. szeptember 29., kedd
Imádságot írni...
Én is szoktam imádságot írni-magamnak ha padlón vagyok...
...vagy ha megkérnek rá mert valakinek valami testi-lelki baja problémája van...
...akkor nekik is...
Ezek főleg pozitív megerősítések, idézetek vagy az adott helyzettel kapcsolatos mondatok...
De ez amit tegnap találtam a http://www.gazdagnok.hu/ oldalon az aztán az igazi !!!!
...próbálom a videót is idevarázsolni... hogy "eszméletlen technikai fejlődésemnek" is tanúi legyetek...mert hogy van amikor sikerül, van amikor nem...:))
...hát nem sikerült...úgyhogy berakom a linkjét...:))
http://www.youtube.com/watch?v=C4ua7S05uzA
Igazi lélekmelegítő !!!
...vagy ha megkérnek rá mert valakinek valami testi-lelki baja problémája van...
...akkor nekik is...
Ezek főleg pozitív megerősítések, idézetek vagy az adott helyzettel kapcsolatos mondatok...
De ez amit tegnap találtam a http://www.gazdagnok.hu/ oldalon az aztán az igazi !!!!
...próbálom a videót is idevarázsolni... hogy "eszméletlen technikai fejlődésemnek" is tanúi legyetek...mert hogy van amikor sikerül, van amikor nem...:))
...hát nem sikerült...úgyhogy berakom a linkjét...:))
http://www.youtube.com/watch?v=C4ua7S05uzA
Igazi lélekmelegítő !!!
2009. szeptember 28., hétfő
Szegények vagy gazdagok ?
Ma kaptam e-mailben.
Szeretettel adom tovább...
Elgondolkodtató...
Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is
vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,
hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák
árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi
udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog
családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig
látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk
Szeretettel adom tovább...
Elgondolkodtató...
Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is
vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,
hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák
árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi
udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog
családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig
látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk
2009. szeptember 26., szombat
Meghalt egy nő...1.
Nem is olyan messze tőlünk, májusban meghalt egy nő.
A férje rendszeresen verte, többször volt kórházban töréssel, zúzódásokkal, ájulással.
Két gyereket hagyott maga után.
A sírfeliratán ez van: Emléke szívünkben örökké él.
Kérdezem én:
-milyen emlékek élnek róla, ha senki-de-senki nem védte meg a hosszú évek alatt az alkoholtól őrjöngő, dühöngőtől?
-ha senki nem fogadta be addig amíg új életet kezd, amíg talpra áll?
-ha senki nem jelentette fel a férjet, ha már ő nem merte?
A pletykák szerint évente-kétévente kórházban volt...
...ha csak a fele, vagy a negyede igaz ennek...akkor is rettenetes !!
Miért van az, hogy a nők egy része nem mer változtatni, elköltözni, elmenekülni, új életet kezdeni...
Miért lehet olyan szinten terrorizálni, félelemben tartani őket, hogy meg sem próbálják...
Miért van az, hogy akik elmennek, elszöknek, azok közül sokan visszamennek, mert elhiszik, hogy többet soha nem történik meg velük...
..Aztán még is...
-Elhiszik, mert elakarják hinni, hogy a férjük megváltozhat, megjavulhat ha már egyszer megígérte??
-Miért gondolják azt, hogy a férjük nélkül egy senkik, egyedül vagy gyerekekkel a pasi pénze nélkül nem boldogulnak??
-Miért szégyenlenek segítséget kérni?-akár a rendőrség, a gyermekvédelem, a rokonok, szomszédok vagy a barátok segítségét ?
Nem tudom a választ...mert mindenki válasza más...
-már gyerekkorban is verték... hozzá van szokva...
-belé nevelték, hogy a férje-ura és parancsolója lesz és mindent el kell tűrni neki...
-a félelem, hogy nem tudja a férj fizetése nélkül eltartani magát és a gyerekeket...
-a szégyen, hogy kiderül az hogy eddig mindenkinek azt hazudták - ők az álompár...és senki nem fog egy hazug embernek mentőövet nyújtani...
-a többi pasi mind ilyen...ezt legalább ismerik...
Ezer válasz van...és sok ezer megvert nő...
A HVG szerint a nők a negyvenedik !!!! verés után kérnek csak segítséget...és hatból !!!! 1 nő a családi erőszak áldozata....http://hvg.hu/egeszseg/20081124_nok_elleni_eroszak/page2.aspx
Hát...testileg, lelkileg, szellemileg...igencsak elnyomásban vagyunk...ezek szerint...
A Pálfalva.hu teszi fel a kérdést:- mikortól és meddig lehet magánügy az erőszak ?
- vajon szeretnénk-e, hogy mások visszaéljenek a mi gyengeségeinkkel?
http://palfalva.hu/csaladeroszak.htm
hasznos oldalak a teljesség igénye nélkül:
http://www.tegyelmagadert.hu/Stressz-szorongas.html
http://www.lelkititkaink.hu/kinal.html
folyt.köv....
A férje rendszeresen verte, többször volt kórházban töréssel, zúzódásokkal, ájulással.
Két gyereket hagyott maga után.
A sírfeliratán ez van: Emléke szívünkben örökké él.
Kérdezem én:
-milyen emlékek élnek róla, ha senki-de-senki nem védte meg a hosszú évek alatt az alkoholtól őrjöngő, dühöngőtől?
-ha senki nem fogadta be addig amíg új életet kezd, amíg talpra áll?
-ha senki nem jelentette fel a férjet, ha már ő nem merte?
A pletykák szerint évente-kétévente kórházban volt...
...ha csak a fele, vagy a negyede igaz ennek...akkor is rettenetes !!
Miért van az, hogy a nők egy része nem mer változtatni, elköltözni, elmenekülni, új életet kezdeni...
Miért lehet olyan szinten terrorizálni, félelemben tartani őket, hogy meg sem próbálják...
Miért van az, hogy akik elmennek, elszöknek, azok közül sokan visszamennek, mert elhiszik, hogy többet soha nem történik meg velük...
..Aztán még is...
-Elhiszik, mert elakarják hinni, hogy a férjük megváltozhat, megjavulhat ha már egyszer megígérte??
-Miért gondolják azt, hogy a férjük nélkül egy senkik, egyedül vagy gyerekekkel a pasi pénze nélkül nem boldogulnak??
-Miért szégyenlenek segítséget kérni?-akár a rendőrség, a gyermekvédelem, a rokonok, szomszédok vagy a barátok segítségét ?
Nem tudom a választ...mert mindenki válasza más...
-már gyerekkorban is verték... hozzá van szokva...
-belé nevelték, hogy a férje-ura és parancsolója lesz és mindent el kell tűrni neki...
-a félelem, hogy nem tudja a férj fizetése nélkül eltartani magát és a gyerekeket...
-a szégyen, hogy kiderül az hogy eddig mindenkinek azt hazudták - ők az álompár...és senki nem fog egy hazug embernek mentőövet nyújtani...
-a többi pasi mind ilyen...ezt legalább ismerik...
Ezer válasz van...és sok ezer megvert nő...
A HVG szerint a nők a negyvenedik !!!! verés után kérnek csak segítséget...és hatból !!!! 1 nő a családi erőszak áldozata....http://hvg.hu/egeszseg/20081124_nok_elleni_eroszak/page2.aspx
Hát...testileg, lelkileg, szellemileg...igencsak elnyomásban vagyunk...ezek szerint...
A Pálfalva.hu teszi fel a kérdést:- mikortól és meddig lehet magánügy az erőszak ?
- vajon szeretnénk-e, hogy mások visszaéljenek a mi gyengeségeinkkel?
http://palfalva.hu/csaladeroszak.htm
hasznos oldalak a teljesség igénye nélkül:
http://www.tegyelmagadert.hu/Stressz-szorongas.html
http://www.lelkititkaink.hu/kinal.html
folyt.köv....
2009. szeptember 25., péntek
2009. szeptember 21., hétfő
A halálfélelemtől az önállóságig
Amikor a nőgyógyász azt mondta: el kell menni mintavételre, megszúrják és kész...aztán majd okosabbak leszünk...hogy mik ezek a csomók...addig meg felesleges aggódni...
Úgyhogy nem aggódtam-se előtte sem utána-hanem egyenesen rettegtem...
Anyut egy hete temettük...
A férjemmel hol beszéltünk-hol nem...
Apám elkezdett inni-sírva üvöltve hibáztatott, vagy éppen könyörgött, hogy költözzek oda...
Tehát nem aggódtam...hiszen gondolkodni sem tudtam...sírni sem...beszélgetni sem senkivel...
...azt hittem meg fogok halni...
Ekkor találkoztam Gidával a kórházban...
(http://www.hosnok.hu/a-no-aki-magyarorszagot-akarta-habzsolni/)
Az egyik mellét már levették (túlélte !) és most a másikban találtak csomót...
Mesélt az életéről...támaszt nyújtott...beszéltetett...
Egy hetet kellett várni az eredményre...
...micsoda egy hét volt...!...?
...vendéglátóztam-nevettem, hogy ne lássák...
...nem beszéltem senkivel róla, hogy ne tudják...
...megőszültem egy hét alatt...
...mire megjött az eredmény, hogy: "nem halálos, csak az egyik csomót ki kell venni"... agyilag padlón voltam...
Lelki szemeimmel láttam a fiamat egyedül árván felnőni...a sírfeliratomon gondolkodtam (ez nem vicc)...magányosnak, elhagyatottnak éreztem magam és még mindig nem tudtam sírni...nem tudtam miért történik annyi bánat és szenvedés után EZ IS velem...
A kolléganőmnek, a barátnőmnek és Gidának mondtam csak el.
Persze mindenki vigasztalt...de valahogy nem tudtam megnyugodni...
...mi van ha altatásban meghalok...
...vagy arra ébredek hogy levették a mellem...mert mégiscsak találtak valami rosszindulatút...
...jajjjjj csak ez a félelem ne lenne...
Gidától vártam a segítséget...
...mert hát hiába volt az a rengeteg tanfolyam, a pozitív gondolkodás-akkor úgy éreztem, hogy egyedül nem bírom végigcsinálni...
...szinte ráakaszkodtam, telefonon vagy személyesen mindennap beszéltünk...és persze meg sem hallottam, hogy az ő mellébe rákos sejteket találtak...
Nagyon gazdag volt.
Nem is tudom mit vártam tőle valójában...
-talán egy pszi sebészhez vigyen el -aki fájdalom nélkül kiveszi...?
-adjon "százezreket" és én majd megoldom a problémámat-fájdalom és félelem nélkül...?
-vigyen magával és bejárom vele Magyarországot...?
Leültetett és azt mondta: fogom a kezed, itt leszek veled végig és mindig meghallgatlak...segítelek...de pénzt azt nem adok...
Gombákat vett nekem- shiitake-t, kombucha-t és ganoderma-t...
Megharagudtam...
nem értettem...
mást vártam-ez az igazság...
Légy tisztában a családoddal-mondta még...
...megsértődtem...elfordultam tőle...
Mikor anyósoméknak mondtam, hogy kórházba kell mennem és kivesznek egy csomót a mellemből azt mondták-vigyáznak a gyerekemre és rám is amíg teljesen fel nem gyógyulok, ellátnak, kiszolgálnak minket...
Amikor a férjemnek mondtam, azt mondta :legalább amíg kórházban vagy nyugodtan elmehetek pecázni több napra...
Apám pedig így reagált : nem adok neked egy fillért sem...mert ahogy látom előbb meghalsz mint én és sose kapom vissza...
...hát így lettem tisztában a családommal...
...és így tudtam csak értékelni Gidát...azt, hogy valaki ott van velem, meghallgat és a szavaival is segít...
...innentől vagyok ÖNÁLLÓ...
A kórház után 2 héttel kölcsönkértem egy autót, hogy a fiammal bejárjuk Balaton-felvidéket, elmenjünk a Kőtengerhez, megnézzük a pálos kolostorok romjait és körbe autózzuk a Balatont, megfürödjünk az összes szabad-strandon...
A bepakolás közben apósom megállított és azt mondta:
" a kisfiam azt mondta, hogy nem bírja tovább veled..
...és ha te nem költözöl el akkor ő költözik el...
...és én nem akarom, hogy a fiam elköltözzön...
...ezért egy hetet adok neked a költözésre! "
Nem igazán jutottam szóhoz...de aztán összekaptam magam...
-Jó, ha visszajövünk elköltözünk-mondtam és kivittem az utolsó csomagot...
...és úgy is lett...
anyu meghalt júniusban
engem műtöttek júliusban
elköltöztünk augusztusban
és szeptemberben a fiam már az albérletből indult iskolába
...2001-et írtunk...felnőtt lettem azon a nyáron...
Vajon más is eszét veszti a betegség, a bizonytalanság, a halálfélelem és az elvárások hálójában?
Úgyhogy nem aggódtam-se előtte sem utána-hanem egyenesen rettegtem...
Anyut egy hete temettük...
A férjemmel hol beszéltünk-hol nem...
Apám elkezdett inni-sírva üvöltve hibáztatott, vagy éppen könyörgött, hogy költözzek oda...
Tehát nem aggódtam...hiszen gondolkodni sem tudtam...sírni sem...beszélgetni sem senkivel...
...azt hittem meg fogok halni...
Ekkor találkoztam Gidával a kórházban...
(http://www.hosnok.hu/a-no-aki-magyarorszagot-akarta-habzsolni/)
Az egyik mellét már levették (túlélte !) és most a másikban találtak csomót...
Mesélt az életéről...támaszt nyújtott...beszéltetett...
Egy hetet kellett várni az eredményre...
...micsoda egy hét volt...!...?
...vendéglátóztam-nevettem, hogy ne lássák...
...nem beszéltem senkivel róla, hogy ne tudják...
...megőszültem egy hét alatt...
...mire megjött az eredmény, hogy: "nem halálos, csak az egyik csomót ki kell venni"... agyilag padlón voltam...
Lelki szemeimmel láttam a fiamat egyedül árván felnőni...a sírfeliratomon gondolkodtam (ez nem vicc)...magányosnak, elhagyatottnak éreztem magam és még mindig nem tudtam sírni...nem tudtam miért történik annyi bánat és szenvedés után EZ IS velem...
A kolléganőmnek, a barátnőmnek és Gidának mondtam csak el.
Persze mindenki vigasztalt...de valahogy nem tudtam megnyugodni...
...mi van ha altatásban meghalok...
...vagy arra ébredek hogy levették a mellem...mert mégiscsak találtak valami rosszindulatút...
...jajjjjj csak ez a félelem ne lenne...
Gidától vártam a segítséget...
...mert hát hiába volt az a rengeteg tanfolyam, a pozitív gondolkodás-akkor úgy éreztem, hogy egyedül nem bírom végigcsinálni...
...szinte ráakaszkodtam, telefonon vagy személyesen mindennap beszéltünk...és persze meg sem hallottam, hogy az ő mellébe rákos sejteket találtak...
Nagyon gazdag volt.
Nem is tudom mit vártam tőle valójában...
-talán egy pszi sebészhez vigyen el -aki fájdalom nélkül kiveszi...?
-adjon "százezreket" és én majd megoldom a problémámat-fájdalom és félelem nélkül...?
-vigyen magával és bejárom vele Magyarországot...?
Leültetett és azt mondta: fogom a kezed, itt leszek veled végig és mindig meghallgatlak...segítelek...de pénzt azt nem adok...
Gombákat vett nekem- shiitake-t, kombucha-t és ganoderma-t...
Megharagudtam...
nem értettem...
mást vártam-ez az igazság...
Légy tisztában a családoddal-mondta még...
...megsértődtem...elfordultam tőle...
Mikor anyósoméknak mondtam, hogy kórházba kell mennem és kivesznek egy csomót a mellemből azt mondták-vigyáznak a gyerekemre és rám is amíg teljesen fel nem gyógyulok, ellátnak, kiszolgálnak minket...
Amikor a férjemnek mondtam, azt mondta :legalább amíg kórházban vagy nyugodtan elmehetek pecázni több napra...
Apám pedig így reagált : nem adok neked egy fillért sem...mert ahogy látom előbb meghalsz mint én és sose kapom vissza...
...hát így lettem tisztában a családommal...
...és így tudtam csak értékelni Gidát...azt, hogy valaki ott van velem, meghallgat és a szavaival is segít...
...innentől vagyok ÖNÁLLÓ...
A kórház után 2 héttel kölcsönkértem egy autót, hogy a fiammal bejárjuk Balaton-felvidéket, elmenjünk a Kőtengerhez, megnézzük a pálos kolostorok romjait és körbe autózzuk a Balatont, megfürödjünk az összes szabad-strandon...
A bepakolás közben apósom megállított és azt mondta:
" a kisfiam azt mondta, hogy nem bírja tovább veled..
...és ha te nem költözöl el akkor ő költözik el...
...és én nem akarom, hogy a fiam elköltözzön...
...ezért egy hetet adok neked a költözésre! "
Nem igazán jutottam szóhoz...de aztán összekaptam magam...
-Jó, ha visszajövünk elköltözünk-mondtam és kivittem az utolsó csomagot...
...és úgy is lett...
anyu meghalt júniusban
engem műtöttek júliusban
elköltöztünk augusztusban
és szeptemberben a fiam már az albérletből indult iskolába
...2001-et írtunk...felnőtt lettem azon a nyáron...
Vajon más is eszét veszti a betegség, a bizonytalanság, a halálfélelem és az elvárások hálójában?
2009. szeptember 4., péntek
Hasmenés
Kicsikém 15 hónapos lett-Isten éltesse ! :)
5 hete megy a hasa :(
5 orvos látta--jön a foga-ezt mondják...-ne aggódjon anyuka...
...nem aggódom, mert eszik, iszik , vidám...csak éppen nem alszik...
...tehát én se alszom....
mindegy....
...az ötödik doki viszont megállapította, hogy fitymaszűkülete van...
....hihetetlen....
...tehát úgy gondolom, hogy majd a" fitymásdoki" megmondja.... mit adjak a hasmenésére....
...vagy nem... :)
5 hete megy a hasa :(
5 orvos látta--jön a foga-ezt mondják...-ne aggódjon anyuka...
...nem aggódom, mert eszik, iszik , vidám...csak éppen nem alszik...
...tehát én se alszom....
mindegy....
...az ötödik doki viszont megállapította, hogy fitymaszűkülete van...
....hihetetlen....
...tehát úgy gondolom, hogy majd a" fitymásdoki" megmondja.... mit adjak a hasmenésére....
...vagy nem... :)
2009. augusztus 27., csütörtök
Anyai szív
Amikor a fiam májusban betöltötte a tizennyolcat-befejezte még az iskolai évét-és elköltözött az apjához...100 kilométerrel arrébb...és választott egy másik iskolát...
Megszakadt a szívem...
Komolyan...és szó szerint... fizikai fájdalmaim voltak...
...sírtam, zokogtam, harcoltam, tiltakoztam--mindhiába....
Már egy hónappal előtte tudtam-de nem hittem el hogy a fiam elhagy... (mint a nagy tragédiákat, az előre látható dolgokat sem hisszük el-reménykedünk, hogy az idő majd a javunkra dönti el a dolgot)
Nem tudtam normális emberként gondolkodni:
-csak a fájdalmam, hogy elveszítem...
-a kétségbe esés, hogy megbuktam anyaként...
-az önzés, hogy mi lesz velem nélküle...
-az irigység és a szégyen, hogy ott jobb körülmények között élhet...
-a felháborodás, hogy az egész család szövetkezett ellenem...(már januárban kerestek neki iskolát)
-a harag, hogy sose tiltottam az apjától és ő mégis elveszi tőlem...
-a tehetetlenség, hogy nem tudom megakadályozni...(18 éves )
...és a késszúrás a szívbe: a fiam is MENNI AKAR...
Mikor az érzelmek minden szintjét megjártam és a páromat magam mellé akartam állítani, hogy segítsen itthon tartani az elsőszülöttömet, újra falakba ütköztem...
Harcoltam...veszekedtem...kiteregettem a régi szennyest...szidtam az exet...sírtam, gyűlölködtem...vertem a mellem, hogy a sok nélkülözés közepette én mindig mindent megtettem a gyerekért...
A párom-mint a székely ember a viccekben-a fél órás monológomra és a három hetes vergődésemre egyetlen mondattal válaszolt:
Akkor teszel meg mindent a gyerekedért: ha örülsz az ő örömének ...
mosolyogsz amikor elmegy oda ahol a boldogságát reméli...
ebből fogja tudni , hogy bármi történik-ide mindig vissza jöhet...
Ekkor értettem meg, hogy nekem kell támogatnom a fiam abban a döntésében hogy elköltözzön, ha nem akarom elveszíteni...
Hihetetlenül egyszerű volt mikor leesett, hogy Ő a fontos nem pedig én...
...ettől a szívem sebei is begyógyultak-bár a hegek megmaradtak-de:
szabad akaratomból (na jó, kis segítséggel ) engedtem a fiam szabad akaratának...
-örömmel jön haza, szívesen mesél...kell ennél több????
(papolhatnék zárszóként ezoterikus beleérző képességről, felvilágosult szülői viselkedésről vagy akár felelősségteljes döntésről-bármiről amivel fényezhetem magamat-de az igazság az, hogy amíg az érzelmek hullámzása tartott...addig csak az én igazam volt a fontos-és ahhoz, hogy a fiam a saját útját járja, egy harmadik ember 1 mondata kellet...)
Téged is elragadnak néha az érzelmek?
A felismeréseket magadnak köszönheted?
Tudsz elengedni?
Megszakadt a szívem...
Komolyan...és szó szerint... fizikai fájdalmaim voltak...
...sírtam, zokogtam, harcoltam, tiltakoztam--mindhiába....
Már egy hónappal előtte tudtam-de nem hittem el hogy a fiam elhagy... (mint a nagy tragédiákat, az előre látható dolgokat sem hisszük el-reménykedünk, hogy az idő majd a javunkra dönti el a dolgot)
Nem tudtam normális emberként gondolkodni:
-csak a fájdalmam, hogy elveszítem...
-a kétségbe esés, hogy megbuktam anyaként...
-az önzés, hogy mi lesz velem nélküle...
-az irigység és a szégyen, hogy ott jobb körülmények között élhet...
-a felháborodás, hogy az egész család szövetkezett ellenem...(már januárban kerestek neki iskolát)
-a harag, hogy sose tiltottam az apjától és ő mégis elveszi tőlem...
-a tehetetlenség, hogy nem tudom megakadályozni...(18 éves )
...és a késszúrás a szívbe: a fiam is MENNI AKAR...
Mikor az érzelmek minden szintjét megjártam és a páromat magam mellé akartam állítani, hogy segítsen itthon tartani az elsőszülöttömet, újra falakba ütköztem...
Harcoltam...veszekedtem...kiteregettem a régi szennyest...szidtam az exet...sírtam, gyűlölködtem...vertem a mellem, hogy a sok nélkülözés közepette én mindig mindent megtettem a gyerekért...
A párom-mint a székely ember a viccekben-a fél órás monológomra és a három hetes vergődésemre egyetlen mondattal válaszolt:
Akkor teszel meg mindent a gyerekedért: ha örülsz az ő örömének ...
mosolyogsz amikor elmegy oda ahol a boldogságát reméli...
ebből fogja tudni , hogy bármi történik-ide mindig vissza jöhet...
Ekkor értettem meg, hogy nekem kell támogatnom a fiam abban a döntésében hogy elköltözzön, ha nem akarom elveszíteni...
Hihetetlenül egyszerű volt mikor leesett, hogy Ő a fontos nem pedig én...
...ettől a szívem sebei is begyógyultak-bár a hegek megmaradtak-de:
szabad akaratomból (na jó, kis segítséggel ) engedtem a fiam szabad akaratának...
-örömmel jön haza, szívesen mesél...kell ennél több????
(papolhatnék zárszóként ezoterikus beleérző képességről, felvilágosult szülői viselkedésről vagy akár felelősségteljes döntésről-bármiről amivel fényezhetem magamat-de az igazság az, hogy amíg az érzelmek hullámzása tartott...addig csak az én igazam volt a fontos-és ahhoz, hogy a fiam a saját útját járja, egy harmadik ember 1 mondata kellet...)
Téged is elragadnak néha az érzelmek?
A felismeréseket magadnak köszönheted?
Tudsz elengedni?
2009. augusztus 9., vasárnap
Vigyori
Három éveske lehetett a nagy fiam, mikor anyósom pakolta ki a terasz korlátjára szellőztetni az összes ágyneműt.
Kis Pocok megkérdezte: Mama, te kinn alszol?
Kis Pocok megkérdezte: Mama, te kinn alszol?
2009. augusztus 5., szerda
Újra pénz
Egyetlen e-mailt kaptam, hogy nem lehetett megnézni a videót ezért próbálom most belinkelni...remélem a technika ördöge segít hogy ti is láthassátok...
remélem sikerült...
remélem sikerült...
2009. július 30., csütörtök
Pénz, pénz, pénz
Nagyon jó filmet láttam...
DÖBBENET
DÖBBENET
látnotok kell....mielőtt úgy éreznétek hogy a pénz ami életben tart, illetve, hogy a pénztelenség okozza a "családi", az országos, vagy a világválságot...
az egész oldalt idevarázsolom, mert érdemes elolvasni !http://www.hosnok.hu/a-video-ami-megvaltoztatja-az-eletedet/
Személy szerint mindig úgy gondoltam, hogy a földön kifogyhatatlan energia létezik...csak valamiért még nem találták meg....vagy titkolják....vagy lefizetik azt aki fel/megtalálta....
...inkább a "miért titkolják, vajon???"kérdés volt számomra félelmet keltő...
...és ha pénzről beszélünk-a félelmetes és minden problémát megoldó pénzről és/vagy annak hiányáról-a körülötte keringő közhelyektől a közmondásokig...akkor miért beszélünk úgy mintha jelzőkkel és határozókkal felruházható élő személy lenne?
...persze ez nekem most esett le...
...ha annak kezelnénk ami:
PAPÍRDARAB
... talán nem függnénk tőle annyira mint a főnökünktől...a szerelmünktől...a számunkra fontos emberektől...
...és az ezoterikus felemelkedés?
...hiszek benne...
...hiszem ha kicsiben összefogunk és segítjük, támogatjuk egymást...akkor nagyban-világméretűben is működni fog...
Neked is leesett egy tantusz?
Megnyugtató volt, felháborító, utópisztikus?
az egész oldalt idevarázsolom, mert érdemes elolvasni !http://www.hosnok.hu/a-video-ami-megvaltoztatja-az-eletedet/
Személy szerint mindig úgy gondoltam, hogy a földön kifogyhatatlan energia létezik...csak valamiért még nem találták meg....vagy titkolják....vagy lefizetik azt aki fel/megtalálta....
...inkább a "miért titkolják, vajon???"kérdés volt számomra félelmet keltő...
...és ha pénzről beszélünk-a félelmetes és minden problémát megoldó pénzről és/vagy annak hiányáról-a körülötte keringő közhelyektől a közmondásokig...akkor miért beszélünk úgy mintha jelzőkkel és határozókkal felruházható élő személy lenne?
...persze ez nekem most esett le...
...ha annak kezelnénk ami:
PAPÍRDARAB
... talán nem függnénk tőle annyira mint a főnökünktől...a szerelmünktől...a számunkra fontos emberektől...
...és az ezoterikus felemelkedés?
...hiszek benne...
...hiszem ha kicsiben összefogunk és segítjük, támogatjuk egymást...akkor nagyban-világméretűben is működni fog...
Neked is leesett egy tantusz?
Megnyugtató volt, felháborító, utópisztikus?
2009. július 24., péntek
halogatás
Olyan régen nem írtam, mert csak halogattam...kifogásokat kerestem....siránkoztam...hogy:
-nem érek rá összeszedni sem a jegyzeteimet, nemhogy még rendszerezzem, esetleg átírjam őket
-nincs időm a gyerek miatt semmire
-vendégeim voltak, rossz volt a számítógép, a kertet kellett rendezgetni...stb...stb...
-és senki-senki nem olvassa amit írok
hát ezért nem írtam ....
tegnap viszont kaptam egy levelet amelyben azt írták:"amit félúton abbahagysz -mintha el se kezdted volna-azzal nem jutsz sehova...
tehát most úgy gondolom, hogy ha már megcsináltam egyedül /elkezdtem/-tehát időt, energiát, bátorságot fektettem egy számomra teljesen új dologba...akkor nem hagyhatom abba félúton...bár igaz...hogy még félúton sem vagyok...de én el akarok jutni VALAHOVA...
...tehát folytatom itt, ahol abbahagytam...
Te is szoktál halogatni?
Vagy esetleg félbehagyod a dolgokat?...veszni hagyod amit elkezdtél?
Talán bele sem kezdesz?
Neked is elég egy mondat, egy jó szó, egy kis biztatás hogy csináld tovább?
-nem érek rá összeszedni sem a jegyzeteimet, nemhogy még rendszerezzem, esetleg átírjam őket
-nincs időm a gyerek miatt semmire
-vendégeim voltak, rossz volt a számítógép, a kertet kellett rendezgetni...stb...stb...
-és senki-senki nem olvassa amit írok
hát ezért nem írtam ....
tegnap viszont kaptam egy levelet amelyben azt írták:"amit félúton abbahagysz -mintha el se kezdted volna-azzal nem jutsz sehova...
tehát most úgy gondolom, hogy ha már megcsináltam egyedül /elkezdtem/-tehát időt, energiát, bátorságot fektettem egy számomra teljesen új dologba...akkor nem hagyhatom abba félúton...bár igaz...hogy még félúton sem vagyok...de én el akarok jutni VALAHOVA...
...tehát folytatom itt, ahol abbahagytam...
Te is szoktál halogatni?
Vagy esetleg félbehagyod a dolgokat?...veszni hagyod amit elkezdtél?
Talán bele sem kezdesz?
Neked is elég egy mondat, egy jó szó, egy kis biztatás hogy csináld tovább?
2009. június 11., csütörtök
2009. június 8., hétfő
A Rögtönitélő Bíróság
...magzatvíz vétel után három héttel...
...a 18-as kromoszómából kettő van...ez "Edward szindróma"...soha nem szokott ismétlődni...és ez teljesen véletlenszerű, nem az anya vagy az apa miatt van...
...ezt a szűrővizsgálatot pont azért csináljuk, hogy ezeket kiszűrjük...
...megkérdezheti a körzeti orvosát...nem kell azonnal döntenie...a baba nem életképes...csoda hogy még nem vetélt el...
...nézze meg az ultrahangképet...tiszta ödéma a kicsi teste...
-NEM LEHET HOGY ÖSSZEKEVERTÉK VALAKIVEL A LELETEIMET?...
...nem lehet...de kérhet újabb vizsgálatot...
...annak egy hónap múlva lesz meg az eredménye...
...Ön kibírja ezt a lelki megterhelést még egy hónapig ?...és...megszülnie is sokkal nehezebb lesz fizikailag...
...mehet másik kórházba is...de itt mi is megcsináljuk ha úgy gondolja...kap fájdalomcsillapítót is...nem akarjuk hogy szenvedjen, amíg megszüli ezt az öt hónapos magzatot...nem lesz semmi baj...
...3-4 hónap múlva újra rámosolyoghat a párjára és próbálkozhatnak...
-ÉN ITT SZERETNÉM...
....hétfőn jöjjön be és kedden túl lesz rajta...-ne sírjon kedves...
A Rögtönítélő Bíróságban én voltam
a Bíró,
a Tettes
és az Áldozat...
....én mondtam ki a halálos ítéletet...
...a 18-as kromoszómából kettő van...ez "Edward szindróma"...soha nem szokott ismétlődni...és ez teljesen véletlenszerű, nem az anya vagy az apa miatt van...
...ezt a szűrővizsgálatot pont azért csináljuk, hogy ezeket kiszűrjük...
...megkérdezheti a körzeti orvosát...nem kell azonnal döntenie...a baba nem életképes...csoda hogy még nem vetélt el...
...nézze meg az ultrahangképet...tiszta ödéma a kicsi teste...
-NEM LEHET HOGY ÖSSZEKEVERTÉK VALAKIVEL A LELETEIMET?...
...nem lehet...de kérhet újabb vizsgálatot...
...annak egy hónap múlva lesz meg az eredménye...
...Ön kibírja ezt a lelki megterhelést még egy hónapig ?...és...megszülnie is sokkal nehezebb lesz fizikailag...
...mehet másik kórházba is...de itt mi is megcsináljuk ha úgy gondolja...kap fájdalomcsillapítót is...nem akarjuk hogy szenvedjen, amíg megszüli ezt az öt hónapos magzatot...nem lesz semmi baj...
...3-4 hónap múlva újra rámosolyoghat a párjára és próbálkozhatnak...
-ÉN ITT SZERETNÉM...
....hétfőn jöjjön be és kedden túl lesz rajta...-ne sírjon kedves...
A Rögtönítélő Bíróságban én voltam
a Bíró,
a Tettes
és az Áldozat...
....én mondtam ki a halálos ítéletet...
2009. május 26., kedd
Mikor anyu meghalt...
Nem hittem el-a mai napig nem hiszem el-egyszerűen felfoghatatlan...
...velem ez nem történhet meg, hogy egyedül maradok támasz és anya nélkül...
...mégis megtörtént...
Vastagbélrákja volt...
nem vállalta sem a kemoterápiát sem a sugárkezelést-és egy évvel előtte nem engedte meg hogy kivezessék a hasfalon egy zacskóba a bélrendszert...
...hitt a csodában, az öngyógyításban, minden alternatív gyógymódban és hitt a szeretetben is...
....csak önmagában nem-és abban hogy apám szeretni fogja...
ebbe halt bele-a szeretetlenségbe...
Mindenkit hibáztattam...az orvosokat...apámat....magamat...anyámat...a sok csodadoktort....a sok pirulát...mindent és mindenkit...
De hiába-nem lehetett visszacsinálni...
Morfiumon élt az utolsó két hétben...
...jajgatás, üvöltés, sírás, könnyek, nyál...morfium...mosoly...alvás...
Sose felejtem el-a kórházba egyszer azt mondta-vagy inkább kérdezte- egy ilyen jelenet után:
...-MIVÉ LESZ AZ EMBER???...
Otthon halt meg...fogtam a kezét amikor kilehelte a lelkét...
Láttam ahogy enyhe rezzenéssel elhagyta testét az utolsó lehelet...
...nem hittem el ...rángattam...keltegettem...
...apu hívta az orvost...
Húsz perccel előtte még megismerte a nővérét és azt mondta:Isten hozott!
...és elaludt...
Mintha már csak őt várta volna...
Mikor bement a kórházba-azzal az elhatározással, hogy: lesz ami lesz...ha ki kell vezetni a belet és zacskóval kell élnie akkor úgy fog élni-vidám volt...
Én beszéltem rá hogy menjen el, hogy ne legyenek fájdalmai...
Mikor az orvosok felnyitották...rögtön össze is varrták...
...olyan sok volt az áttét hogy tehetetlenek voltak...
...nagyon sajnálták...
...egy-két nap-azt mondták...
Nem engedtem hogy neki is megmondják...
...másnap mikor kihozták az intenzívről...azt mondtam neki hogy: megműtötték, a műtét sikerült ...kivették a rákos darabot és össze tudták varrni úgy hogy nem kellett kivezetni...
...úgyhogy nincs zacskó...kicsit hízik és haza megyünk...
Azt gondoltam ha egészségesként-gyógyulgatóként-kezeljük meggyógyul!
Mások szerint meg kellett volna mondani az igazat-ettől az élni akarása meggyógyította volna...
Megint mások szerint nem kellett volna rábeszélnem a műtétre...
Az önvád , a vádaskodás, a lelkiismeret furdalás, az a sok HA-nem hagy nyugodni már nyolc éve...
Ilyen helyzetben lehet egyáltalán jól dönteni?
...velem ez nem történhet meg, hogy egyedül maradok támasz és anya nélkül...
...mégis megtörtént...
Vastagbélrákja volt...
nem vállalta sem a kemoterápiát sem a sugárkezelést-és egy évvel előtte nem engedte meg hogy kivezessék a hasfalon egy zacskóba a bélrendszert...
...hitt a csodában, az öngyógyításban, minden alternatív gyógymódban és hitt a szeretetben is...
....csak önmagában nem-és abban hogy apám szeretni fogja...
ebbe halt bele-a szeretetlenségbe...
Mindenkit hibáztattam...az orvosokat...apámat....magamat...anyámat...a sok csodadoktort....a sok pirulát...mindent és mindenkit...
De hiába-nem lehetett visszacsinálni...
Morfiumon élt az utolsó két hétben...
...jajgatás, üvöltés, sírás, könnyek, nyál...morfium...mosoly...alvás...
Sose felejtem el-a kórházba egyszer azt mondta-vagy inkább kérdezte- egy ilyen jelenet után:
...-MIVÉ LESZ AZ EMBER???...
Otthon halt meg...fogtam a kezét amikor kilehelte a lelkét...
Láttam ahogy enyhe rezzenéssel elhagyta testét az utolsó lehelet...
...nem hittem el ...rángattam...keltegettem...
...apu hívta az orvost...
Húsz perccel előtte még megismerte a nővérét és azt mondta:Isten hozott!
...és elaludt...
Mintha már csak őt várta volna...
Mikor bement a kórházba-azzal az elhatározással, hogy: lesz ami lesz...ha ki kell vezetni a belet és zacskóval kell élnie akkor úgy fog élni-vidám volt...
Én beszéltem rá hogy menjen el, hogy ne legyenek fájdalmai...
Mikor az orvosok felnyitották...rögtön össze is varrták...
...olyan sok volt az áttét hogy tehetetlenek voltak...
...nagyon sajnálták...
...egy-két nap-azt mondták...
Nem engedtem hogy neki is megmondják...
...másnap mikor kihozták az intenzívről...azt mondtam neki hogy: megműtötték, a műtét sikerült ...kivették a rákos darabot és össze tudták varrni úgy hogy nem kellett kivezetni...
...úgyhogy nincs zacskó...kicsit hízik és haza megyünk...
Azt gondoltam ha egészségesként-gyógyulgatóként-kezeljük meggyógyul!
Mások szerint meg kellett volna mondani az igazat-ettől az élni akarása meggyógyította volna...
Megint mások szerint nem kellett volna rábeszélnem a műtétre...
Az önvád , a vádaskodás, a lelkiismeret furdalás, az a sok HA-nem hagy nyugodni már nyolc éve...
Ilyen helyzetben lehet egyáltalán jól dönteni?
2009. május 16., szombat
A gödör alján...
Jó pár éve történt már....
A nagymamám temetésén kiderült-fájdalmak,sírás,rosszullét, kórház-hogy az öt hónapos magzatom meghalt...
Meg kellett szülnöm..
.... egy szülőszobán vajúdtam, mellettem három gyerek született,sírásával köszöntve az életet...
...reggeltől estig feküdtem ott...fájdalomcsillapítókkal telenyomva, de a valóság teljes tudatában...és csak sírtam és kérdéseket tettem fel...
...mit csináltam rosszul?
...miért velem történik?
...az orvosok jöttek-mentek, belém nyúltak, véres mócsingokat dobtak az ágy alá, beszélgettek, néha hozzám szóltak....
Megalázva, kiszolgáltatva, teli lelkiismeret furdalással és félelemmel....
SZÖRNYŰ VOLT.
Este hat körül bevittek a műtőbe, elaltattak és kipakolták magzatom maradványait...
Hetekig véreztem és sírtam...martam mindenkit testi-lelki fájdalmakra hivatkozva...
.
Közben az albérletet ahol éltünk eladták... megvolt a kiköltözés dátuma és az is hogy a párommal és a nagy fiammal egy gyönyörű szép fagerendás parasztházba költözünk...
Hat héttel a műtét után , életem értelme bejelentette:Holnap elköltözöm...
...persze nem hittem el-hiszen eddig is hisztis voltam, plusz a többi rigolyám :)-de másnap elköltözött...
...félreérthetetlenül...
....és számomra elfogadható magyarázat nélkül...
...Ott maradtam egy gyerekkel, betegen, pénz nélkül, munka nélkül és albérlet nélkül...
Padlót fogtam.....
...két hétig mindenen sírtam , bőgtem és zokogtam...leittam magam...de az se segített....napi három doboz cigarettát elszívtam...nem ettem...
...kétségbeesetten telefonálgattam-neki...az anyukájának...a testvérének...
...mindhiába....
...nem tudtam felfogni hogy:vége...
Ekkor hívott fel az öcsém, akire rázúdítottam minden fájdalmamat...kétségbeesésemet....
....és ő ezeket mondta:
-A legjobb helyen vagy-A GÖDÖR ALJÁN-innen lejjebb már nem esel!
-Úgyhogy állj fel és mássz ki szépen belőle !
-Sem én , sem más nem tudja helyetted megcsinálni...neked kell elkezdeni, de itt vagyunk segítünk !
Életem egyik legfontosabb leckéjét mondta el akkor-és ha hiszed ha nem- megnyugodtam...
....eldöntöttem, hogy :rosszabb már nem lehet és azt hogy meg tudom oldani...
Mit tettem?
Megkértem az egyik barátnőmet, hogy a nyári szünetben lakhassunk náluk, amíg albérletet keresek...
Elkezdtem munkát keresni-mert ahol betegácsiban voltam azt mindenképpen ott akartam hagyni...
Éjszakánként szóró lapoztam, mert naponta kifizették a 2-3ezer forintot...
Találtam munkát...albérletet....mindössze 7 hét alatt...
Sokszor elgondolkodom, hogy amikor a sírás, az önrombolás, a baráti vigasztalás nem segít, akkor valaki akiről nem is gondolnánk, hogy akár jó tanáccsal is szolgálhat számunkra....három mondattal helyre teszi iránymutatásával az életünket ?
Te hogyan másztál ki a gödörből ?
A nagymamám temetésén kiderült-fájdalmak,sírás,rosszullét, kórház-hogy az öt hónapos magzatom meghalt...
Meg kellett szülnöm..
.... egy szülőszobán vajúdtam, mellettem három gyerek született,sírásával köszöntve az életet...
...reggeltől estig feküdtem ott...fájdalomcsillapítókkal telenyomva, de a valóság teljes tudatában...és csak sírtam és kérdéseket tettem fel...
...mit csináltam rosszul?
...miért velem történik?
...az orvosok jöttek-mentek, belém nyúltak, véres mócsingokat dobtak az ágy alá, beszélgettek, néha hozzám szóltak....
Megalázva, kiszolgáltatva, teli lelkiismeret furdalással és félelemmel....
SZÖRNYŰ VOLT.
Este hat körül bevittek a műtőbe, elaltattak és kipakolták magzatom maradványait...
Hetekig véreztem és sírtam...martam mindenkit testi-lelki fájdalmakra hivatkozva...
.
Közben az albérletet ahol éltünk eladták... megvolt a kiköltözés dátuma és az is hogy a párommal és a nagy fiammal egy gyönyörű szép fagerendás parasztházba költözünk...
Hat héttel a műtét után , életem értelme bejelentette:Holnap elköltözöm...
...persze nem hittem el-hiszen eddig is hisztis voltam, plusz a többi rigolyám :)-de másnap elköltözött...
...félreérthetetlenül...
....és számomra elfogadható magyarázat nélkül...
...Ott maradtam egy gyerekkel, betegen, pénz nélkül, munka nélkül és albérlet nélkül...
Padlót fogtam.....
...két hétig mindenen sírtam , bőgtem és zokogtam...leittam magam...de az se segített....napi három doboz cigarettát elszívtam...nem ettem...
...kétségbeesetten telefonálgattam-neki...az anyukájának...a testvérének...
...mindhiába....
...nem tudtam felfogni hogy:vége...
Ekkor hívott fel az öcsém, akire rázúdítottam minden fájdalmamat...kétségbeesésemet....
....és ő ezeket mondta:
-A legjobb helyen vagy-A GÖDÖR ALJÁN-innen lejjebb már nem esel!
-Úgyhogy állj fel és mássz ki szépen belőle !
-Sem én , sem más nem tudja helyetted megcsinálni...neked kell elkezdeni, de itt vagyunk segítünk !
Életem egyik legfontosabb leckéjét mondta el akkor-és ha hiszed ha nem- megnyugodtam...
....eldöntöttem, hogy :rosszabb már nem lehet és azt hogy meg tudom oldani...
Mit tettem?
Megkértem az egyik barátnőmet, hogy a nyári szünetben lakhassunk náluk, amíg albérletet keresek...
Elkezdtem munkát keresni-mert ahol betegácsiban voltam azt mindenképpen ott akartam hagyni...
Éjszakánként szóró lapoztam, mert naponta kifizették a 2-3ezer forintot...
Találtam munkát...albérletet....mindössze 7 hét alatt...
Sokszor elgondolkodom, hogy amikor a sírás, az önrombolás, a baráti vigasztalás nem segít, akkor valaki akiről nem is gondolnánk, hogy akár jó tanáccsal is szolgálhat számunkra....három mondattal helyre teszi iránymutatásával az életünket ?
Te hogyan másztál ki a gödörből ?
2009. május 12., kedd
Eladtam a gyerekemet
Vágni lehet a füstöt. A pincérnő felveszi a rendelést.Ülünk, beszélgetünk.A szomszéd asztalhoz leül egy lány, lassan vetkőzik.Mikor a pincérnő kihozza az italunkat, észreveszi és odamegy.Látszik hogy ismerik egymást, örömködnek...
-Mi van veled? Felszedtél egy pár kilót-mondja a vendég
-Most szültem, alig három hónapja....
-És hol a gyerek?Ki vigyáz rá?
-Eladtam...
-Tessék???Kinek???
-Egy pasi odajött hozzám mikor terhes voltam...és mondta hogy megvenné...
-A gyerek apja mit szólt?
-Nem érdekelte hogy terhes vagyok...azt se tudja hogy már megszültem...
-Mit kaptál?
-Egy garzont Budán, a nevemre írva...
-...és hogy csináltad végig az örökbe adást?
-Aláírtam egy papírt hogy ő az apa, és a kórházból elvitték a feleségével...
-...és az első gyerek?
-Ő megvan, otthon vár hogy hazaérjek...mindenkinek jobb ez így...
-Apád mit szólt?
-Kitagadott...
A párom int a pincérnőnek:Még egy kört!-és nem jutunk szóhoz...
-Mi van veled? Felszedtél egy pár kilót-mondja a vendég
-Most szültem, alig három hónapja....
-És hol a gyerek?Ki vigyáz rá?
-Eladtam...
-Tessék???Kinek???
-Egy pasi odajött hozzám mikor terhes voltam...és mondta hogy megvenné...
-A gyerek apja mit szólt?
-Nem érdekelte hogy terhes vagyok...azt se tudja hogy már megszültem...
-Mit kaptál?
-Egy garzont Budán, a nevemre írva...
-...és hogy csináltad végig az örökbe adást?
-Aláírtam egy papírt hogy ő az apa, és a kórházból elvitték a feleségével...
-...és az első gyerek?
-Ő megvan, otthon vár hogy hazaérjek...mindenkinek jobb ez így...
-Apád mit szólt?
-Kitagadott...
A párom int a pincérnőnek:Még egy kört!-és nem jutunk szóhoz...
A családi tűzhely
Most hogy 23 éves lettem jutottam el oda, hogy ténylegesen megtegyem...
Apám, kicsi gyerek korom óta verte anyámat...mindig ivott, káromkodott, verekedett...ebből állt az élete...
...minket gyerekeket ritkán-tényleg nagyon ritkán-bántott.Inkább úgy mondanám: naponta üvöltözve terrorizált.../megöllek ha kettest hozol...kitaposom a beled ha nem érsz haza időbe...stb...stb.../
De anyut,...-őt megütötte.... megalázta... tönkretette...nappal és éjjel...
Felnőttem, nem szóltam.../.pedig akkor már 100 kiló felett voltam/....
...egyszer aztán betelt a pohár..
.
...mondtam hogy: elég !!!
...ne veszekedjenek!!!
...de apám csak mondta...mondta...és megint emelte a kezét...
...üvöltöttem:ELÉG ! ... már kaptam el a jobbját és azzal a lendülettel derékon ragadtam, megforgattam és felültettem a forró tűzhely tetejére...
még mindig otthon lakom...apám azóta nem verekszik, csak iszik és kiabál...
...édesanyám meghalt 3 éve....
...sokkal előbb kellett volna megtennem !!!
Apám, kicsi gyerek korom óta verte anyámat...mindig ivott, káromkodott, verekedett...ebből állt az élete...
...minket gyerekeket ritkán-tényleg nagyon ritkán-bántott.Inkább úgy mondanám: naponta üvöltözve terrorizált.../megöllek ha kettest hozol...kitaposom a beled ha nem érsz haza időbe...stb...stb.../
De anyut,...-őt megütötte.... megalázta... tönkretette...nappal és éjjel...
Felnőttem, nem szóltam.../.pedig akkor már 100 kiló felett voltam/....
...egyszer aztán betelt a pohár..
.
...mondtam hogy: elég !!!
...ne veszekedjenek!!!
...de apám csak mondta...mondta...és megint emelte a kezét...
...üvöltöttem:ELÉG ! ... már kaptam el a jobbját és azzal a lendülettel derékon ragadtam, megforgattam és felültettem a forró tűzhely tetejére...
még mindig otthon lakom...apám azóta nem verekszik, csak iszik és kiabál...
...édesanyám meghalt 3 éve....
...sokkal előbb kellett volna megtennem !!!
Segítség ,apa veri anyát !
Az erőszak erőszakot szül-mondják,de valójában mit csináljanak azok a nők akik sohasem ütnek vissza /csak védekeznek /mégis -akár -minden nap elverik őket???
Miért kapnak?Azt sosem tudhatják biztosan...
...BÁRMIÉRT...
és ez a legszörnyűbb...
Azt tudjátok, hogy a gyerekek 90%-a tisztában van azzal hogy nem papás-mamást játszanak a szüleik, hanem valami nagy baj van a családban?
Vajon hány gyerek tudja, hogy ő is tehet feljelentést-bejelentést a szülők ellen?/a sajt védelmében/
Vajon hány szomszéd , rokon, barát, tanár -ember-tudja hogy mi történik, mégse tesz semmit?
Mi van az állampolgári kötelességgel?
A lelkiismerettel?
A gyengék, a nők, a gyerekek védelmével?
A szégyen vagy a félelem miatt nem beszélnek ?
Miért kapnak?Azt sosem tudhatják biztosan...
...BÁRMIÉRT...
és ez a legszörnyűbb...
Azt tudjátok, hogy a gyerekek 90%-a tisztában van azzal hogy nem papás-mamást játszanak a szüleik, hanem valami nagy baj van a családban?
Vajon hány gyerek tudja, hogy ő is tehet feljelentést-bejelentést a szülők ellen?/a sajt védelmében/
Vajon hány szomszéd , rokon, barát, tanár -ember-tudja hogy mi történik, mégse tesz semmit?
Mi van az állampolgári kötelességgel?
A lelkiismerettel?
A gyengék, a nők, a gyerekek védelmével?
A szégyen vagy a félelem miatt nem beszélnek ?
2009. május 9., szombat
A Titokról
Nagyon sok pozitív mondanivalójú könyvet olvastam már, de A Titok mindenek összefglalója-számomra.Olyan "szájbarágós" a szó legpozitívabb értelmében! Amikor olvastam, sokminden beugrott, hogy ezt is tudom, azt is tudom...de végül is hosszútávon sose alkalmaztam...
...viszont ennél a könyvnél állandóan azt éreztem, hogy ez könnyű.... én is végig tudom csinálni.... csak mindennap újra és újra gyakorolnom kell !
Na, végül is ez a nehéz: mindennap gyakorolni....ha esik, ha fúj, ha jó a kedved, ha sírsz...
Nekem se sikerül mindig...
De amikor kisírtam vagy kidühöngtem magam, mindig MEGPRÓBÁLOM...
Neked is segített?
Ha érdekel a folytatás, ugorj be a the secret oldalára ahol a Titok-napi tanítások könyvecskét fordítják...
...naponta egy kis lelkifröccs... :))
Az egyik kedvencem a könyvből:
"Minden ami örömmel tölt el, újabb jó dolgokat vonz az életedbe. Csináld azt amit szeretsz !"
...viszont ennél a könyvnél állandóan azt éreztem, hogy ez könnyű.... én is végig tudom csinálni.... csak mindennap újra és újra gyakorolnom kell !
Na, végül is ez a nehéz: mindennap gyakorolni....ha esik, ha fúj, ha jó a kedved, ha sírsz...
Nekem se sikerül mindig...
De amikor kisírtam vagy kidühöngtem magam, mindig MEGPRÓBÁLOM...
Neked is segített?
Ha érdekel a folytatás, ugorj be a the secret oldalára ahol a Titok-napi tanítások könyvecskét fordítják...
...naponta egy kis lelkifröccs... :))
Az egyik kedvencem a könyvből:
"Minden ami örömmel tölt el, újabb jó dolgokat vonz az életedbe. Csináld azt amit szeretsz !"
2009. május 5., kedd
Újra érzem itt a válság...
Tegnap beütött a kraaaccckkkk....
A párom haza telefonált, hogy a nagyfőnök eléjük állt és sajnálkozva közölte hogy nem kapnak fizetést, mert neki sem utaltak...
...van ilyen máshol is...legyintetek -és persze igazatok van-de a saját bőrödön érezni, hallani a telefonba...és nem érteni mert elhalkul a kedves hangja ......és csak kattognak a fogaskerekek a fejemben:MIT ADOK A GYEREKNEK ENNI...MIT ADOK A GYEREKNEK ENNI.......és már nem is értem mit mond a végén...ne aggódj holnap vagy azután megkapjuk.....mert már agyamat elöntötte a pánik fekete fellege...
...bőgtem vagy egy órácskát a fürdőszobában hogy a kicsit fel ne ébresszem...fejemben csak rossz gondolatok, önsajnálat, /miért történik ez velem?/a be nem fizetett számlák és hasonló keserűségek jártak...
...aztán elkezdtem GONDOLKODNI...hüppögve.../még sincs itt a világ vége :)) /...van mit ennünk 1 hétig biztosan, a számlák is megvárnak (hiszen még felszólítás se jött)...
...bementem a szobába, ránéztem az alvó kisbabámra....és hálát adtam az Égnek, hogy egészségesek vagyunk....
...elővettem A TITOK című könyv jegyzeteit...utána meditáltam ,mindenkinek áldást küldtem..az egész világnak...és megnyugodtam
Megnyugodni számomra annyit jelent, hogy kívülállóként tudom újra átnézni a problémámat,minden lelkizés és érzelmi kitörés nélkül...
Ez nekem jó !
...a párom szerint humm-buk: "azzal hogy meggyújtasz egy füstölőt nem változik meg a helyzet..."
....pedig megváltozik....igaz hogy nem a körülmények, hanem a belsőmben az egyensúly áll vissza a helyére és így "csak" annyi történik hogy:TUDOM hogy minden rendben van !
Ti is bőgtök egy órát, gondolkodtok kettőt, mire rájöttök hogy innen is talpra tudtok állni?
Ti hogy csináljátok?
...van ilyen máshol is...legyintetek -és persze igazatok van-de a saját bőrödön érezni, hallani a telefonba...és nem érteni mert elhalkul a kedves hangja ......és csak kattognak a fogaskerekek a fejemben:MIT ADOK A GYEREKNEK ENNI...MIT ADOK A GYEREKNEK ENNI.......és már nem is értem mit mond a végén...ne aggódj holnap vagy azután megkapjuk.....mert már agyamat elöntötte a pánik fekete fellege...
...bőgtem vagy egy órácskát a fürdőszobában hogy a kicsit fel ne ébresszem...fejemben csak rossz gondolatok, önsajnálat, /miért történik ez velem?/a be nem fizetett számlák és hasonló keserűségek jártak...
...aztán elkezdtem GONDOLKODNI...hüppögve.../még sincs itt a világ vége :)) /...van mit ennünk 1 hétig biztosan, a számlák is megvárnak (hiszen még felszólítás se jött)...
...bementem a szobába, ránéztem az alvó kisbabámra....és hálát adtam az Égnek, hogy egészségesek vagyunk....
...elővettem A TITOK című könyv jegyzeteit...utána meditáltam ,mindenkinek áldást küldtem..az egész világnak...és megnyugodtam
Megnyugodni számomra annyit jelent, hogy kívülállóként tudom újra átnézni a problémámat,minden lelkizés és érzelmi kitörés nélkül...
Ez nekem jó !
...a párom szerint humm-buk: "azzal hogy meggyújtasz egy füstölőt nem változik meg a helyzet..."
....pedig megváltozik....igaz hogy nem a körülmények, hanem a belsőmben az egyensúly áll vissza a helyére és így "csak" annyi történik hogy:TUDOM hogy minden rendben van !
Ti is bőgtök egy órát, gondolkodtok kettőt, mire rájöttök hogy innen is talpra tudtok állni?
Ti hogy csináljátok?
2009. április 30., csütörtök
2012
Összeszámoltam, 2012 szösszenetet találtam, füzetszéleken, jegyzettömbökben, a régi naplóimban, penészes papírdobozokban és összegyűrt lapokon...
Ez a szám már önmagában is változásra ösztönöz-hiszen a maja naptár 2012-ig van-mintha "utána" valami más lenne, valami új...
....egyesek szerint a világvége ...
...mások szerint akkor lépünk át a halak-korszakból a vízöntő-korszakba....
Végül is mindegy...az a lényeg, hogy változom tehát összerendezem a régi írásokat és az időszerűeket megosztom veletek...és a papírról áttérek az "elektronikus szörfölésre" itt helyben...:))
Te is vagy úgy néha, hogy egy számról, szóról, zenéről, mondatról eszedbe jut valami, amitől úgy érzed hogy jó felé mész ?...
...vagy hogy változtatnod kell valamit?...
Ez a szám már önmagában is változásra ösztönöz-hiszen a maja naptár 2012-ig van-mintha "utána" valami más lenne, valami új...
....egyesek szerint a világvége ...
...mások szerint akkor lépünk át a halak-korszakból a vízöntő-korszakba....
Végül is mindegy...az a lényeg, hogy változom tehát összerendezem a régi írásokat és az időszerűeket megosztom veletek...és a papírról áttérek az "elektronikus szörfölésre" itt helyben...:))
Te is vagy úgy néha, hogy egy számról, szóról, zenéről, mondatról eszedbe jut valami, amitől úgy érzed hogy jó felé mész ?...
...vagy hogy változtatnod kell valamit?...
2009. április 28., kedd
Önmagunk keresése
Szerencsés ember vagyok,nem volt olyan helyzet az életemben ami annyira kikészített volna, hogy ne tudjak talpra állni. Mindig volt aki mentő kezet nyújtott felém, sokszor bizony olyan "idegenek" akikkel csak egyszer kétszer beszéltem...soha egyetlenegy nap nem telt el, hogy legalább vajas kenyér ne jutott volna a gyereknek....tehát szerencsés ember vagyok...anyukám is mindig azt mondta :különleges vagy,individum, (van egy ilyen oldal is, érdemes böngészni rajta) nagyon szerencsés, minden helyzetben megállod a helyed...!
Mire is akarok kilyukadni?
Arra, hogy hoztunk otthonról valamit amit csak a szüleinktől környezetünktől kaphattunk meg.
Valamit , amiért abba a családba akartunk leszületni...(mert, szerintem is mi válasszuk meg a szüleinket,a körülményeinket mint egy tanulási folyamatot amitől fejlődni fogunk)
Sokszor persze úgy éreztem hogy büntetésből kerültem ebbe a családba..".biztos nagyon nagy bűnt követtem el apám ellen előző életemben, amiért a mostaniban végig szenvednem kell miatta"
Micsoda kettősség, egy segítő, biztató anya és egy mindig elégedetlen, agresszív apa...
...de hát ezzel kellett együtt élnem gyerekként és felnőttként megpróbálni megérteni, hogy mi a sorsom, az életfeladatom, egyáltalán minek születtem én erre a földre...?
Az a kérdés hogy: Ki vagyok én ?-az egyik leggyakrabban felmerülő mondata évek óta az életemnek.
Az az érzés, hogy valamit nem jól csinálok, valami megfoghatatlan dolog miatt "nem vagyok a helyemen",valamiért nem a saját életemet élem...1000 ilyen kérdés kavarog a fejemben gyakorta...persze a teljes választ, A RECEPTET még nem tudom,de bizonyos dolgokat el kellett fogadjak, hogy tovább tudjak lépni önmagam keresésében...
Tehát ha elfogadom hogy nem véletlenül vagyok ahol vagyok, akkor, vissza kell mennem az időben és fel kell tennem újra a kérdést, hogy: mit kell megtanulnom a szüleimtől?
Ez lenne az iránymutató tábla, hogy" arra "kell menni?
Hát...lehet...
Mert mindenkinek van SAJÁT ÚTJA amit meg kell találnia, hogy teljes életet élhessen, hogy megtalálja önmagát. A tibetiek azt mondják,hogy 6-7 évesen még tudja a nyugati ember is , hogy mi az életcélja, csak aztán elfelejti...
A második nagy kérdés amiért vissza kell menni a múltba: mi akartam lenni 6-7 évesen?
Én mindkét kérdésre tudom a választ.
És Te?
Anyukámtól a könyvek szeretetét, a kíváncsiságot, a "fene nagy önbizalmat", hogy szerencsés vagyok és úgy is megállok a lábamon és a sok-sok tanfolyam szponzorálását kaptam, amiket szerettem volna elvégezni...biztatást, hogy merjek változtatni, ne féljek és ne akarjak megfelelni mindenkinek(főleg az apámnak)....és a legfontosabbat hogy akkor is szeretett amikor kitört a fogam, amikor megbuktam és akkor is amikor ROSSZ voltam!!!
Apukámtól azt kaptam (és a mai napig ezt kapom)hogy: egy senki vagy, nem tudsz megmaradni a seggeden, állandóan változtatsz, szégyent hozol rám...stb, stb...
A hosszú évek során arra jöttem rá hogy tőle azt kell megtanulnom, hogy ilyen ne legyek !:))
...mi akartam lenni 6 évesen?
Ovi nagycsoportban- meseíró és festő és mesélő-Írni ugyan nem tudtam, de Benedek Elek meséket kívülről mondtam a többieknek és lerajzoltam őket, hogy jobban értsék...:))
...ez ovis nyelven így hangzott: meseíróÉSfestőÉSmesélő...
...most jut eszembe: orvos, űrhajós, nyomozó (hová tűnt a betű a levesből?ki lopta el? én miért nem tudom kirakni a nevem a tányér szélére?) és még egy csomó más is szerettem volna lenni...:))
...és a harmadik kérdés: mi térített le erről az útról?(miért lettem vendéglátós?)
Könnyű a válasz: a pénz, a férjhez menés, az egyre több pénz hajszolása és hogy elhittem hogy az én ötleteim nem lehetnek jók, ezekből nem lehet megélni...
Tehát 2 tanulsága is van az életemnek: 1.sok mindennek és sok mindenkinek hagytam hogy letérítsen az utamról. 2.sose késő megkeresni újra azt az utat.
:))
Mire is akarok kilyukadni?
Arra, hogy hoztunk otthonról valamit amit csak a szüleinktől környezetünktől kaphattunk meg.
Valamit , amiért abba a családba akartunk leszületni...(mert, szerintem is mi válasszuk meg a szüleinket,a körülményeinket mint egy tanulási folyamatot amitől fejlődni fogunk)
Sokszor persze úgy éreztem hogy büntetésből kerültem ebbe a családba..".biztos nagyon nagy bűnt követtem el apám ellen előző életemben, amiért a mostaniban végig szenvednem kell miatta"
Micsoda kettősség, egy segítő, biztató anya és egy mindig elégedetlen, agresszív apa...
...de hát ezzel kellett együtt élnem gyerekként és felnőttként megpróbálni megérteni, hogy mi a sorsom, az életfeladatom, egyáltalán minek születtem én erre a földre...?
Az a kérdés hogy: Ki vagyok én ?-az egyik leggyakrabban felmerülő mondata évek óta az életemnek.
Az az érzés, hogy valamit nem jól csinálok, valami megfoghatatlan dolog miatt "nem vagyok a helyemen",valamiért nem a saját életemet élem...1000 ilyen kérdés kavarog a fejemben gyakorta...persze a teljes választ, A RECEPTET még nem tudom,de bizonyos dolgokat el kellett fogadjak, hogy tovább tudjak lépni önmagam keresésében...
Tehát ha elfogadom hogy nem véletlenül vagyok ahol vagyok, akkor, vissza kell mennem az időben és fel kell tennem újra a kérdést, hogy: mit kell megtanulnom a szüleimtől?
Ez lenne az iránymutató tábla, hogy" arra "kell menni?
Hát...lehet...
Mert mindenkinek van SAJÁT ÚTJA amit meg kell találnia, hogy teljes életet élhessen, hogy megtalálja önmagát. A tibetiek azt mondják,hogy 6-7 évesen még tudja a nyugati ember is , hogy mi az életcélja, csak aztán elfelejti...
A második nagy kérdés amiért vissza kell menni a múltba: mi akartam lenni 6-7 évesen?
Én mindkét kérdésre tudom a választ.
És Te?
Anyukámtól a könyvek szeretetét, a kíváncsiságot, a "fene nagy önbizalmat", hogy szerencsés vagyok és úgy is megállok a lábamon és a sok-sok tanfolyam szponzorálását kaptam, amiket szerettem volna elvégezni...biztatást, hogy merjek változtatni, ne féljek és ne akarjak megfelelni mindenkinek(főleg az apámnak)....és a legfontosabbat hogy akkor is szeretett amikor kitört a fogam, amikor megbuktam és akkor is amikor ROSSZ voltam!!!
Apukámtól azt kaptam (és a mai napig ezt kapom)hogy: egy senki vagy, nem tudsz megmaradni a seggeden, állandóan változtatsz, szégyent hozol rám...stb, stb...
A hosszú évek során arra jöttem rá hogy tőle azt kell megtanulnom, hogy ilyen ne legyek !:))
...mi akartam lenni 6 évesen?
Ovi nagycsoportban- meseíró és festő és mesélő-Írni ugyan nem tudtam, de Benedek Elek meséket kívülről mondtam a többieknek és lerajzoltam őket, hogy jobban értsék...:))
...ez ovis nyelven így hangzott: meseíróÉSfestőÉSmesélő...
...most jut eszembe: orvos, űrhajós, nyomozó (hová tűnt a betű a levesből?ki lopta el? én miért nem tudom kirakni a nevem a tányér szélére?) és még egy csomó más is szerettem volna lenni...:))
...és a harmadik kérdés: mi térített le erről az útról?(miért lettem vendéglátós?)
Könnyű a válasz: a pénz, a férjhez menés, az egyre több pénz hajszolása és hogy elhittem hogy az én ötleteim nem lehetnek jók, ezekből nem lehet megélni...
Tehát 2 tanulsága is van az életemnek: 1.sok mindennek és sok mindenkinek hagytam hogy letérítsen az utamról. 2.sose késő megkeresni újra azt az utat.
:))
2009. április 26., vasárnap
az a bizonyos spam
A férj hazatér a munkából és három gyermekét pizsamában találja az udvaron, a sárban hemperegve játszanak, körülöttük üres csipszes zacskók, üdítős dobozok szanaszét. A feleség autójának ajtaja tárva nyitva, ugyanúgy mint a kertkapu, kutyának nyoma sincs.Amikor belép a házba még nagyobb rendetlenség fogadja.Egy csillár leszakadva , törötten hever a földön, a szőnyeg a falhoz gyűrve.A nappaliban a tv teljes hangerővel üvölt és mindenütt szétdobálva ruhadarabok és játékok hevernek. A konyhában a mosogató tele edényekkel, az asztalon és a tűzhelyen ételmaradékok, a hűtő ajtaja nyitva, a kutyakaja szétszórva a földön a törött poharak között...Egyből rohan fel a lépcsőn-átgázolva a további ruhákon, játékokon és egyéb akadályokon-aggódva keresi a feleségét, attóltartva hogy valami baja esett. Közben észre veszi hogy a fürdő ajtaja alatt folyik ki a víz, bent a wc papír legöngyölítve, borotvahab a tükörre kenve...
Mostmár rohan a hálószobába felkészülve a legrosszabbra...
...és a feleségét ott találja az ágyban édesen összekucorodva egy könyvvel a kezében-aki észrevéve hogy megjött, felnéz és mosolyogva megkérdi tőle:
-Szia drágám hogy telt a napod?
A férj dühösen nézi:
-De mi a fene történt itt ma?
A feleség ártatlanul:
-Tudod mindennap mikor hazajössz meg szoktad kérdezni hogy mi a f...t csinálok egész nap?
Férj még dühösebben:
-Persze....ÉS?
Ekkor a feleség édesen rá mosolyog:
Mostmár rohan a hálószobába felkészülve a legrosszabbra...
...és a feleségét ott találja az ágyban édesen összekucorodva egy könyvvel a kezében-aki észrevéve hogy megjött, felnéz és mosolyogva megkérdi tőle:
-Szia drágám hogy telt a napod?
A férj dühösen nézi:
-De mi a fene történt itt ma?
A feleség ártatlanul:
-Tudod mindennap mikor hazajössz meg szoktad kérdezni hogy mi a f...t csinálok egész nap?
Férj még dühösebben:
-Persze....ÉS?
Ekkor a feleség édesen rá mosolyog:
-HÁT MA NEM CSINÁLTAM SEMMIT!!!
2009. április 25., szombat
nem
Volt tegnap a védőnő látogatóba és a legkisebb fejlődéséről beszéltünk...ezt is tudja...azt is tudja...stb...stb...dagadt a mellem, hogy az én fiam milyen okos, ügyes...:))))...és a végén megjegyeztem: már érti azt hogy NEM...nem szabad....
-nem, nem érti csak gyakorolja, nevetett a védőnő ...mint az én lányom aki nézett rám nagy szemekkel, ingatta a kis fejecskéjét,bal kezének felemelt ujjacskájával mutatta-szájával szépen lassan mondta: nem ,nem, nem.....és jobb kezével nyomta be a vajas kenyeret a videóba :))
-nem, nem érti csak gyakorolja, nevetett a védőnő ...mint az én lányom aki nézett rám nagy szemekkel, ingatta a kis fejecskéjét,bal kezének felemelt ujjacskájával mutatta-szájával szépen lassan mondta: nem ,nem, nem.....és jobb kezével nyomta be a vajas kenyeret a videóba :))
spam
kaptam az egyik postámba egy spam-ot, de kezdő lévén :)) nem tudom ide varázsolni ezért holnap bemásolom...
2009. április 23., csütörtök
az örökös elégedetlenségről
Nő:
Elegem van, itt ülök egy romhalmaz közepén, 6 éve nem volt ki festve, koszos falak veszik körül a gyerekeimet, 1 éve nem tudom kialudni magam, be vagyok ide zárva, nincs egy ember akihez szóljak,háromszor mondtad ki eddig, hogy: szeretlek és csak akkor ölelsz át ha le akarsz feküdni velem...
Férfi:
Elegem van, neked semmi sem elég, éjjel nappal megyek,dolgozom, túlórázom, fáj mindenem a fizikai munkától,..és ez a hála? ...hát még a pókhálót sem szedted le...minek neked új festés?....mit gondolsz kivel beszélsz?...elegem van az állandó " mártírkodásodból "...
Elegem van, itt ülök egy romhalmaz közepén, 6 éve nem volt ki festve, koszos falak veszik körül a gyerekeimet, 1 éve nem tudom kialudni magam, be vagyok ide zárva, nincs egy ember akihez szóljak,háromszor mondtad ki eddig, hogy: szeretlek és csak akkor ölelsz át ha le akarsz feküdni velem...
Férfi:
Elegem van, neked semmi sem elég, éjjel nappal megyek,dolgozom, túlórázom, fáj mindenem a fizikai munkától,..és ez a hála? ...hát még a pókhálót sem szedted le...minek neked új festés?....mit gondolsz kivel beszélsz?...elegem van az állandó " mártírkodásodból "...
üzenet a betörőnek
A barátnőm azt mondta hogy mekkora hülye vagyok ,mert közzéteszem az anyagi helyzetemet...még jól kirabol valaki...aztán leshetek...
...hát ezúton üzenem a betörőnek:akit rajtakapok, hogy kotorászik az üres ékszeres dobozomban -az hozzon munkásruhát-mert 1 napot betonoznia kell, 1 napot ásnia és csalánt irtania ! :))
...hát ezúton üzenem a betörőnek:akit rajtakapok, hogy kotorászik az üres ékszeres dobozomban -az hozzon munkásruhát-mert 1 napot betonoznia kell, 1 napot ásnia és csalánt irtania ! :))
2009. április 22., szerda
Én és a válság
Hát...nem könnyű...de életemben nem ez az első,és a többit is túléltem valahogy...Ez a mostani miben más? A csapból is ez folyik , félelmet kelt ,és még jobban elbizonytalanít...ráadásul minden nap minden ember megemlíti akivel összefutok.
Az én hideg valóságom hogyan is néz ki?
A 3 kölcsönünk összegeit megemelték 45ezer forinttal...
A ház felújítása félbemaradt...
A párom éjjel-nappal dolgozik...1 hónapban 1-2 napot van itthon...
A számláink torlódnak...ráadásul az éves vízszámlánkra kijött 65ezer ft.....és pénteken megjött az éves villany 49 ezer..
Én itthon vagyok gyed-en a 10 hónapos fiammal...
Tehát a helyzet nem rózsás és látszatra egyre romlik
mit tettem eddig?
Először- és sajna elég sokáig- tragikusan fogtam fel a helyzetet....sokat sírtam...mindig erről beszéltem mindenkivel :hogy: mit csináljak?-és tördeltem a kezeimet...teljes szívvel-lélekkel átéltem a "világválságot"...
...aztán átnéztem a tartalékokat a spájzba....bevittük az aranyakat a zaciba...( ha van 33g aranyad semmiképpen ne 1 papírra add be zálogba-mert marha nehéz kiváltani egyszerre:))....három hónap után meghosszabbítottuk.....és mivel még mindig sokat sírtam-ezért egész egyszerűen kikapcsoltam a tv-t...elolvastam : A TITOK c. könyvet..-.és láss csodát könnyebb lett...nem kívül hanem a belsőmben....később elkezdtem a neten mászkálni hogy rátaláljak valami gyöngyszemre.valamire ami segít pótolni a rossz gondolatokat...
...nem tudom már hol olvastam ezért nem is pontos az idézet:-az agy nem tud egyszerre kétféle gondolattal foglalkozni, vagy jó vagy rossz gondolatok vannak a fejedben-Te döntöd el hogy melyiket engeded érvényesülni !
A neten sok sok pozitív oldalt találtam amiket olvasgatok ("gazdagmami, gazdagnők, nőiönismeret" stb)
Az ő hatásukra kezdtem el újra írni...és nem az a lényeg hogy kiadják vagy sem...
hanem:olyat csinálok amit szeretek,önmagam lehetek,elviszi a rossz gondolataimat,és fejlődöm, tanulok-önmagamat tanulom megismerni
Mi változott?
A számlák ugyan úgy jönnek...a ház olyan mint szeptemberben...pénzből sem lett több...
DE
nem idegesítem magam azokon a dolgokon amin nem tudok változtatni...megpróbálom a jó dolgokat jobbnak látni mint eddig, és jobban örülni nekik...kis lépéseket újítani a mindennapokban...egy kicsit kertészkedem .egy kicsit írok, egy kicsit tanulok, egy kicsit segítek...
...és minden nap hálát adok hogy megvan kezem lábam,hogy egészségesek vagyunk és hogy van fedél a fejünk fölött....és ha kell megalázkodás nélkül kölcsön kérek
Te hogyan éled meg a válságot?
Neked is segített A TITOK c könyv?
Az én hideg valóságom hogyan is néz ki?
A 3 kölcsönünk összegeit megemelték 45ezer forinttal...
A ház felújítása félbemaradt...
A párom éjjel-nappal dolgozik...1 hónapban 1-2 napot van itthon...
A számláink torlódnak...ráadásul az éves vízszámlánkra kijött 65ezer ft.....és pénteken megjött az éves villany 49 ezer..
Én itthon vagyok gyed-en a 10 hónapos fiammal...
Tehát a helyzet nem rózsás és látszatra egyre romlik
mit tettem eddig?
Először- és sajna elég sokáig- tragikusan fogtam fel a helyzetet....sokat sírtam...mindig erről beszéltem mindenkivel :hogy: mit csináljak?-és tördeltem a kezeimet...teljes szívvel-lélekkel átéltem a "világválságot"...
...aztán átnéztem a tartalékokat a spájzba....bevittük az aranyakat a zaciba...( ha van 33g aranyad semmiképpen ne 1 papírra add be zálogba-mert marha nehéz kiváltani egyszerre:))....három hónap után meghosszabbítottuk.....és mivel még mindig sokat sírtam-ezért egész egyszerűen kikapcsoltam a tv-t...elolvastam : A TITOK c. könyvet..-.és láss csodát könnyebb lett...nem kívül hanem a belsőmben....később elkezdtem a neten mászkálni hogy rátaláljak valami gyöngyszemre.valamire ami segít pótolni a rossz gondolatokat...
...nem tudom már hol olvastam ezért nem is pontos az idézet:-az agy nem tud egyszerre kétféle gondolattal foglalkozni, vagy jó vagy rossz gondolatok vannak a fejedben-Te döntöd el hogy melyiket engeded érvényesülni !
A neten sok sok pozitív oldalt találtam amiket olvasgatok ("gazdagmami, gazdagnők, nőiönismeret" stb)
Az ő hatásukra kezdtem el újra írni...és nem az a lényeg hogy kiadják vagy sem...
hanem:olyat csinálok amit szeretek,önmagam lehetek,elviszi a rossz gondolataimat,és fejlődöm, tanulok-önmagamat tanulom megismerni
Mi változott?
A számlák ugyan úgy jönnek...a ház olyan mint szeptemberben...pénzből sem lett több...
DE
nem idegesítem magam azokon a dolgokon amin nem tudok változtatni...megpróbálom a jó dolgokat jobbnak látni mint eddig, és jobban örülni nekik...kis lépéseket újítani a mindennapokban...egy kicsit kertészkedem .egy kicsit írok, egy kicsit tanulok, egy kicsit segítek...
...és minden nap hálát adok hogy megvan kezem lábam,hogy egészségesek vagyunk és hogy van fedél a fejünk fölött....és ha kell megalázkodás nélkül kölcsön kérek
Te hogyan éled meg a válságot?
Neked is segített A TITOK c könyv?
2009. április 20., hétfő
Ha szertnél egy könyv szösszenete lenni...
Mibe keveredtél- gondolod magadban-könyvbe?? szerepelni???szösszenet lenni?? Várj !16 évig vendéglátóztam, hihetetlen értelmes, lezüllött, brutális, naponta megvert, meggyógyult és a sírból is felállt emberek ici-pici élettöredékeit gyűjtöttem...gyűjtögetem...Név nélkül, álnéven és ismeretlenül...Nem jár érte pénz, hírnév...csak az a nem elhanyagolható jutalom, hogy a gyomortájéki nyomás enyhül...szabadabban lélegzel mert először az életben le merted írni azt ami van ...
Ja... és ha valaki tudna egy bevált receptet mondani-amit persze eddig is tudtál-csak sose mertél megpróbálni-a fájdalom vagy a szomorúság eltűnne az arcodról?
Ha tini vagy téged is várlak szólj hozzá, mesélj!
7 nyáron át vezettem kézműves táborokat gyerekeknek...olyan tinik édes-bús történetei szerelemről, családról, nélkülözésről, erőszakról és minden másról, amit nem tudtak elmondani a környezetüknek...
Mi t értek szösszeneten? Egy olyan kicsi történet darab, amiből senki nem jön rá, hogy TE írtad, mégis mindenki érti a mondanivalót...és ne felejtsd el:lehet hogy soha nem lesz könyv ezekből a storykból....mégis fenn áll annak a veszélye, hogy ezrek olvassák-és a nagy számok törvénye alapján-legalább 10 embernek tudsz segíteni...:))
Ja... és ha valaki tudna egy bevált receptet mondani-amit persze eddig is tudtál-csak sose mertél megpróbálni-a fájdalom vagy a szomorúság eltűnne az arcodról?
Ha tini vagy téged is várlak szólj hozzá, mesélj!
7 nyáron át vezettem kézműves táborokat gyerekeknek...olyan tinik édes-bús történetei szerelemről, családról, nélkülözésről, erőszakról és minden másról, amit nem tudtak elmondani a környezetüknek...
Mi t értek szösszeneten? Egy olyan kicsi történet darab, amiből senki nem jön rá, hogy TE írtad, mégis mindenki érti a mondanivalót...és ne felejtsd el:lehet hogy soha nem lesz könyv ezekből a storykból....mégis fenn áll annak a veszélye, hogy ezrek olvassák-és a nagy számok törvénye alapján-legalább 10 embernek tudsz segíteni...:))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
