Jó pár éve történt már....
A nagymamám temetésén kiderült-fájdalmak,sírás,rosszullét, kórház-hogy az öt hónapos magzatom meghalt...
Meg kellett szülnöm..
.... egy szülőszobán vajúdtam, mellettem három gyerek született,sírásával köszöntve az életet...
...reggeltől estig feküdtem ott...fájdalomcsillapítókkal telenyomva, de a valóság teljes tudatában...és csak sírtam és kérdéseket tettem fel...
...mit csináltam rosszul?
...miért velem történik?
...az orvosok jöttek-mentek, belém nyúltak, véres mócsingokat dobtak az ágy alá, beszélgettek, néha hozzám szóltak....
Megalázva, kiszolgáltatva, teli lelkiismeret furdalással és félelemmel....
SZÖRNYŰ VOLT.
Este hat körül bevittek a műtőbe, elaltattak és kipakolták magzatom maradványait...
Hetekig véreztem és sírtam...martam mindenkit testi-lelki fájdalmakra hivatkozva...
.
Közben az albérletet ahol éltünk eladták... megvolt a kiköltözés dátuma és az is hogy a párommal és a nagy fiammal egy gyönyörű szép fagerendás parasztházba költözünk...
Hat héttel a műtét után , életem értelme bejelentette:Holnap elköltözöm...
...persze nem hittem el-hiszen eddig is hisztis voltam, plusz a többi rigolyám :)-de másnap elköltözött...
...félreérthetetlenül...
....és számomra elfogadható magyarázat nélkül...
...Ott maradtam egy gyerekkel, betegen, pénz nélkül, munka nélkül és albérlet nélkül...
Padlót fogtam.....
...két hétig mindenen sírtam , bőgtem és zokogtam...leittam magam...de az se segített....napi három doboz cigarettát elszívtam...nem ettem...
...kétségbeesetten telefonálgattam-neki...az anyukájának...a testvérének...
...mindhiába....
...nem tudtam felfogni hogy:vége...
Ekkor hívott fel az öcsém, akire rázúdítottam minden fájdalmamat...kétségbeesésemet....
....és ő ezeket mondta:
-A legjobb helyen vagy-A GÖDÖR ALJÁN-innen lejjebb már nem esel!
-Úgyhogy állj fel és mássz ki szépen belőle !
-Sem én , sem más nem tudja helyetted megcsinálni...neked kell elkezdeni, de itt vagyunk segítünk !
Életem egyik legfontosabb leckéjét mondta el akkor-és ha hiszed ha nem- megnyugodtam...
....eldöntöttem, hogy :rosszabb már nem lehet és azt hogy meg tudom oldani...
Mit tettem?
Megkértem az egyik barátnőmet, hogy a nyári szünetben lakhassunk náluk, amíg albérletet keresek...
Elkezdtem munkát keresni-mert ahol betegácsiban voltam azt mindenképpen ott akartam hagyni...
Éjszakánként szóró lapoztam, mert naponta kifizették a 2-3ezer forintot...
Találtam munkát...albérletet....mindössze 7 hét alatt...
Sokszor elgondolkodom, hogy amikor a sírás, az önrombolás, a baráti vigasztalás nem segít, akkor valaki akiről nem is gondolnánk, hogy akár jó tanáccsal is szolgálhat számunkra....három mondattal helyre teszi iránymutatásával az életünket ?
Te hogyan másztál ki a gödörből ?
A nagymamám temetésén kiderült-fájdalmak,sírás,rosszullét, kórház-hogy az öt hónapos magzatom meghalt...
Meg kellett szülnöm..
.... egy szülőszobán vajúdtam, mellettem három gyerek született,sírásával köszöntve az életet...
...reggeltől estig feküdtem ott...fájdalomcsillapítókkal telenyomva, de a valóság teljes tudatában...és csak sírtam és kérdéseket tettem fel...
...mit csináltam rosszul?
...miért velem történik?
...az orvosok jöttek-mentek, belém nyúltak, véres mócsingokat dobtak az ágy alá, beszélgettek, néha hozzám szóltak....
Megalázva, kiszolgáltatva, teli lelkiismeret furdalással és félelemmel....
SZÖRNYŰ VOLT.
Este hat körül bevittek a műtőbe, elaltattak és kipakolták magzatom maradványait...
Hetekig véreztem és sírtam...martam mindenkit testi-lelki fájdalmakra hivatkozva...
.
Közben az albérletet ahol éltünk eladták... megvolt a kiköltözés dátuma és az is hogy a párommal és a nagy fiammal egy gyönyörű szép fagerendás parasztházba költözünk...
Hat héttel a műtét után , életem értelme bejelentette:Holnap elköltözöm...
...persze nem hittem el-hiszen eddig is hisztis voltam, plusz a többi rigolyám :)-de másnap elköltözött...
...félreérthetetlenül...
....és számomra elfogadható magyarázat nélkül...
...Ott maradtam egy gyerekkel, betegen, pénz nélkül, munka nélkül és albérlet nélkül...
Padlót fogtam.....
...két hétig mindenen sírtam , bőgtem és zokogtam...leittam magam...de az se segített....napi három doboz cigarettát elszívtam...nem ettem...
...kétségbeesetten telefonálgattam-neki...az anyukájának...a testvérének...
...mindhiába....
...nem tudtam felfogni hogy:vége...
Ekkor hívott fel az öcsém, akire rázúdítottam minden fájdalmamat...kétségbeesésemet....
....és ő ezeket mondta:
-A legjobb helyen vagy-A GÖDÖR ALJÁN-innen lejjebb már nem esel!
-Úgyhogy állj fel és mássz ki szépen belőle !
-Sem én , sem más nem tudja helyetted megcsinálni...neked kell elkezdeni, de itt vagyunk segítünk !
Életem egyik legfontosabb leckéjét mondta el akkor-és ha hiszed ha nem- megnyugodtam...
....eldöntöttem, hogy :rosszabb már nem lehet és azt hogy meg tudom oldani...
Mit tettem?
Megkértem az egyik barátnőmet, hogy a nyári szünetben lakhassunk náluk, amíg albérletet keresek...
Elkezdtem munkát keresni-mert ahol betegácsiban voltam azt mindenképpen ott akartam hagyni...
Éjszakánként szóró lapoztam, mert naponta kifizették a 2-3ezer forintot...
Találtam munkát...albérletet....mindössze 7 hét alatt...
Sokszor elgondolkodom, hogy amikor a sírás, az önrombolás, a baráti vigasztalás nem segít, akkor valaki akiről nem is gondolnánk, hogy akár jó tanáccsal is szolgálhat számunkra....három mondattal helyre teszi iránymutatásával az életünket ?
Te hogyan másztál ki a gödörből ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése