A Rögtönitélő Bíróság

...magzatvíz vétel után három héttel...

...a 18-as kromoszómából kettő van...ez "Edward szindróma"...soha nem szokott ismétlődni...és ez teljesen véletlenszerű, nem az anya vagy az apa miatt van...
...ezt a szűrővizsgálatot pont azért csináljuk, hogy ezeket kiszűrjük...

...megkérdezheti a körzeti orvosát...nem kell azonnal döntenie...a baba nem életképes...csoda hogy még nem vetélt el...
...nézze meg az ultrahangképet...tiszta ödéma a kicsi teste...

-NEM LEHET HOGY ÖSSZEKEVERTÉK VALAKIVEL A LELETEIMET?...

...nem lehet...de kérhet újabb vizsgálatot...
...annak egy hónap múlva lesz meg az eredménye...
...Ön kibírja ezt a lelki megterhelést még egy hónapig ?...és...megszülnie is sokkal nehezebb lesz fizikailag...
...mehet másik kórházba is...de itt mi is megcsináljuk ha úgy gondolja...kap fájdalomcsillapítót is...nem akarjuk hogy szenvedjen, amíg megszüli ezt az öt hónapos magzatot...nem lesz semmi baj...
...3-4 hónap múlva újra rámosolyoghat a párjára és próbálkozhatnak...

-ÉN ITT SZERETNÉM...

....hétfőn jöjjön be és kedden túl lesz rajta...-ne sírjon kedves...

A Rögtönítélő Bíróságban én voltam
a Bíró,
a Tettes
és az Áldozat...
....én mondtam ki a halálos ítéletet...

A gödör alján...

Jó pár éve történt már....
A nagymamám temetésén kiderült-fájdalmak,sírás,rosszullét, kórház-hogy az öt hónapos magzatom meghalt...
Meg kellett szülnöm..
.... egy szülőszobán vajúdtam, mellettem három gyerek született,sírásával köszöntve az életet...
...reggeltől estig feküdtem ott...fájdalomcsillapítókkal telenyomva, de a valóság teljes tudatában...és csak sírtam és kérdéseket tettem fel...
...mit csináltam rosszul?
...miért velem történik?
...az orvosok jöttek-mentek, belém nyúltak, véres mócsingokat dobtak az ágy alá, beszélgettek, néha hozzám szóltak....


Megalázva, kiszolgáltatva, teli lelkiismeret furdalással és félelemmel....
SZÖRNYŰ VOLT.

Este hat körül bevittek a műtőbe, elaltattak és kipakolták magzatom maradványait...

Hetekig véreztem és sírtam...martam mindenkit testi-lelki fájdalmakra hivatkozva...
.
Közben az albérletet ahol éltünk eladták... megvolt a kiköltözés dátuma és az is hogy a párommal és a nagy fiammal egy gyönyörű szép fagerendás parasztházba költözünk...

Hat héttel a műtét után , életem értelme bejelentette:Holnap elköltözöm...
...persze nem hittem el-hiszen eddig is hisztis voltam, plusz a többi rigolyám :)-de másnap elköltözött...
...félreérthetetlenül...
....és számomra elfogadható magyarázat nélkül...
...Ott maradtam egy gyerekkel, betegen, pénz nélkül, munka nélkül és albérlet nélkül...

Padlót fogtam.....
...két hétig mindenen sírtam , bőgtem és zokogtam...leittam magam...de az se segített....napi három doboz cigarettát elszívtam...nem ettem...
...kétségbeesetten telefonálgattam-neki...az anyukájának...a testvérének...
...mindhiába....
...nem tudtam felfogni hogy:vége...

Ekkor hívott fel az öcsém, akire rázúdítottam minden fájdalmamat...kétségbeesésemet....
....és ő ezeket mondta:
-A legjobb helyen vagy-A GÖDÖR ALJÁN-innen lejjebb már nem esel!
-Úgyhogy állj fel és mássz ki szépen belőle !
-Sem én , sem más nem tudja helyetted megcsinálni...neked kell elkezdeni, de itt vagyunk segítünk !

Életem egyik legfontosabb leckéjét mondta el akkor-és ha hiszed ha nem- megnyugodtam...
....eldöntöttem, hogy :rosszabb már nem lehet és azt hogy meg tudom oldani...

Mit tettem?
Megkértem az egyik barátnőmet, hogy a nyári szünetben lakhassunk náluk, amíg albérletet keresek...
Elkezdtem munkát keresni-mert ahol betegácsiban voltam azt mindenképpen ott akartam hagyni...
Éjszakánként szóró lapoztam, mert naponta kifizették a 2-3ezer forintot...
Találtam munkát...albérletet....mindössze 7 hét alatt...

Sokszor elgondolkodom, hogy amikor a sírás, az önrombolás, a baráti vigasztalás nem segít, akkor valaki akiről nem is gondolnánk, hogy akár jó tanáccsal is szolgálhat számunkra....három mondattal helyre teszi iránymutatásával az életünket ?

Te hogyan másztál ki a gödörből ?