Idézet

"Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy "úgy legyen". És a fekete angy...al köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a fekete angyal mondja azt, hogy "úgy legyen". És a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hívő, az optimista, a jóra készülő emberek dolgai általában jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem. Vigyázni kell, hogy mikor száll el fölöttünk a két angyal. Csakugyan hiszek abban, hogy az egyik legfontosabb dolog a bizalom."

Popper Péter

Advent idején

Drága Advent köszöntünk lelkünk téged epedve várt, Hajnalfényed közöttünk hintsen szerte arany sugárt... Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét-tán ezredszer-,
hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben,
hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
hogy emléked hibátlan legyen Most visszarepülök gondolatban gyermeki önmagamba újra… látom, amint kályha mellett nagyanyám fagyos lábujjamat gyúrja. Hársfa teát tölt poharamba- „Idd meg! Nem fogsz fázni majd!” Átmelegedett testem, valóban s én azt hittem a tea tette azt. Ma már tudom, tőle volt meleg. Ölelés, szeretet, gondoskodás ezek voltak mitől az a „jó” a testem és lelkem járta át. Ez adta azt a boldog érzést, mi ma is rám tör, ha a múltba révedek. Hiánya -így advent idejében- fájón kéri vissza az elmúlt éveket. Emlékszem a finom illatokra, ami a konyhát járta át, mikor sült a finom mézes, és a lágyan foszló mákos kalács. Arca piros volt az izgalomtól, mikor a szobába engedett, csilingelt egy üvegpohár szélén: „Itt az Angyalka! Megjelent!” Futottunk mind a fenyő köré, ámultunk, örültünk nagyon. Ezt a boldog érzést gyermekeimnek minden karácsonykor átadom. Már sokadszor töltjük el nélküle a karácsony szent ünnepét, de lelkemben ott mosolyog képe, ahogy átöleli a gyermekeit. Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz, ha gyertyafényben rá emlékezünk s tudom - onnan fentről ő is nézi: Ugye mindenkit szeretünk? Jusson szép szóból bárkinek! Simogató, ölelő kezekből, mosolytól csillogó szemekből áradó tűz gyújtson fényeket! Muzsika szálljon a gyermek kacajból, áhítat járja át a lelkeket! A szeretetet, mit tőle tanultunk naponta adjuk át mindenkinek.