Az első cikkem a Hősnők oldalán

A nő aki Magyarországot akarta habzsolni…

Történeteket gyűjtök. Ez az egyik kedvencem…

Kórházban találkoztunk. Mikor letettem a táskámat a váróban, rögtön odaköltözött mellém.

Ötven év körüli lehetett, de olyan volt mint egy „4 éves csicseriborsó”- be nem állt a szája.

Mondta: nem kell félni, itt minden orvos, nővér rendes…

Ezek itt mind „ reményt adó tanfolyamra” jártak…

Aztán mesélt, mesélt, mesélt…

Gidának becéznek. 10 éve vették le az egyik mellemet… akkor végig csináltam a kemoterápiától kezdve mindent. Sírtam, nyögtem de élni akartam- akkor volt 1 éves a kis unokám…

Nem magamért, Ő érte és a lányomért…

Magamért nem ment volna… (nem tartottam valami sokra magam)… de, az Ő kis csillagszeméért, az első lépéseiért, aztán az első szaváért éltem.

Kipróbáltam a természetes gyógymódokat, áttértem az egészséges táplálkozásra, megtanultam földsugárzást mérni, utánajártam Magyarország természeti kincseinek, gyógyvizeinek és megpróbáltam azoktól tanulni, akik az önértékelésemen javítani tudtak..

Aztán örököltem… nagyon-nagyon gazdag lettem egyik pillanatról a másikra.

Világkörüli útra vittem a családot., lakást, házat, nyaralót vettem a szeretteimnek és első szóra megadtam nekik mindent, amit megkívántak…

A férjem beteg lett… dugtam a pénzt az orvosoknak, vittem őt minden kezelésre, megvettem minden csodaszert, kivittem Amerikába, Ausztráliába, klinikákra, csodadoktorokhoz…

Mindhiába…

Ő meghalt, a lányom alkoholista lett…

Egyedül maradtam.

A nagy öndicséretek közepette (hogy én mindent megteszek, pénzt és önmagamat nem kímélve)- nem vettem észre, hogy csak az anyagiakat adom… önmagamat, szívemet, lelkemet, tapasztalataimat és az emberszeretetemet nem.

Az unokám engem hibáztat az anyja miatt, én meg magamat a családom elvesztése miatt.

Összeomlottam, belesüppedtem az önmarcangolásba és az önsajnálatba-a lányom és az unokám elfordulásába, visszautasításaiba.

Most újabb csomót találtak a másik mellemben- ülök és gondolkodom merre tovább…

Beszélgetek mindenkivel… nem akarok haza menni…

Egy újabb esélyt kaptam, hogy rendbe tegyem a saját és a családom életét.

Elkezdem használni amit 10 éve tanultam, de elhanyagoltam…

Mielőtt meghalok bejárom Magyarországot… elmegyek a Pilisbe a Balaton-felvidékre és minden pozitív földsugárzású helyre…

Ráülök minden kőre és eldöntöm, hogy jó-e nekem a testemben érzett rezgés…

Megeszek minden almát… megkóstolok minden vizet, ami itthon feltör az anyaföldből… megfürdök minden gyógyvízbe, ahol lehet… megiszok minden szörnyű ízű gyógyteát…

Odafigyelek arra, hogy mit érzek: milyen ízt, milyen nyugalmat, milyen önbizalmat és milyen szeretetet, mások és magam iránt…

Habzsolni fogom Magyarországot…

Most itt a váróteremben töltött órák után, hiszek abban, hogy azért születtünk ide, mert itt számunkra- a génállományunk számára- megvan minden a testi-lelki gyógyuláshoz.

…

Kibékült a családjával, segített az alkoholról leszokni a lányának (ez egy külön történet) járták az országot, habzsolták a hazát

Beiratkozott öngyógyító tanfolyamokra… gyalogtúrákat szervezett nyugdíjasoknak… be-be nézett parapszichológiai szabadegyetemre … mindenféle könyvet elolvasott Magyarországról… megtanulta használni a számítógépet…

Nyelveket tanult az unokájával… élvezte, hogy ÉL…

2004-ben halt meg egy autóbalesetben…

Befejezésül egy leveléből idéznék:

…”Ne gondold, hogy nem vittem semmire! Dehogy nem!!

Túléltem az összes önmagamat, aki bármiben is megbukott… Tanácsot nem tudok adni, de akár beteg vagy akár egészséges, akár valami másba-újba akarsz fogni, ezekre a mondatokra mindig figyelj oda ! Ha közhelyeknek érzed, emlékeztetlek a magyar nyelv csodálatos és az én tapasztalataim állnak a szavak mögött.

- ne adj halat senkinek- tanítsd meg őket halászni

- légy tisztában a családoddal

- fejleszd magad, érdeklődj, kérdezz

- csináld azt, amit szeretsz

- ismerj meg minden helyet és embert, akit csak lehet

- tudd, hogy magyar vagy

- mindegy, hogy mi tart életben-de higgy valamiben- csináld !

- minél több hibádat ismered el, annál életképesebb vagy

- élvezz minden percet, órát

Szeretettel ölellek alias Gida ”

Ennek a cikknek a folytatása itt jelent meg a blogon szeptember 21.-én

Szegények vagy gazdagok ?

Ma kaptam e-mailben.

Szeretettel adom tovább...

Elgondolkodtató...

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is
vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,
hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát.

-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák
árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi
udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog
családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig
látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk

Meghalt egy nő...1.

Nem is olyan messze tőlünk, májusban meghalt egy nő.
A férje rendszeresen verte, többször volt kórházban töréssel, zúzódásokkal, ájulással.
Két gyereket hagyott maga után.
A sírfeliratán ez van: Emléke szívünkben örökké él.

Kérdezem én:
-milyen emlékek élnek róla, ha senki-de-senki nem védte meg a hosszú évek alatt az alkoholtól őrjöngő, dühöngőtől?
-ha senki nem fogadta be addig amíg új életet kezd, amíg talpra áll?
-ha senki nem jelentette fel a férjet, ha már ő nem merte?

A pletykák szerint évente-kétévente kórházban volt...
...ha csak a fele, vagy a negyede igaz ennek...akkor is rettenetes !!

Miért van az, hogy a nők egy része nem mer változtatni, elköltözni, elmenekülni, új életet kezdeni...
Miért lehet olyan szinten terrorizálni, félelemben tartani őket, hogy meg sem próbálják...
Miért van az, hogy akik elmennek, elszöknek, azok közül sokan visszamennek, mert elhiszik, hogy többet soha nem történik meg velük...

..Aztán még is...

-Elhiszik, mert elakarják hinni, hogy a férjük megváltozhat, megjavulhat ha már egyszer megígérte??
-Miért gondolják azt, hogy a férjük nélkül egy senkik, egyedül vagy gyerekekkel a pasi pénze nélkül nem boldogulnak??
-Miért szégyenlenek segítséget kérni?-akár a rendőrség, a gyermekvédelem, a rokonok, szomszédok vagy a barátok segítségét ?

Nem tudom a választ...mert mindenki válasza más...
-már gyerekkorban is verték... hozzá van szokva...
-belé nevelték, hogy a férje-ura és parancsolója lesz és mindent el kell tűrni neki...
-a félelem, hogy nem tudja a férj fizetése nélkül eltartani magát és a gyerekeket...
-a szégyen, hogy kiderül az hogy eddig mindenkinek azt hazudták - ők az álompár...és senki nem fog egy hazug embernek mentőövet nyújtani...
-a többi pasi mind ilyen...ezt legalább ismerik...


Ezer válasz van...és sok ezer megvert nő...
A HVG szerint a nők a negyvenedik !!!! verés után kérnek csak segítséget...és hatból !!!! 1 nő a családi erőszak áldozata....http://hvg.hu/egeszseg/20081124_nok_elleni_eroszak/page2.aspx

Hát...testileg, lelkileg, szellemileg...igencsak elnyomásban vagyunk...ezek szerint...

A Pálfalva.hu teszi fel a kérdést:- mikortól és meddig lehet magánügy az erőszak ?
- vajon szeretnénk-e, hogy mások visszaéljenek a mi gyengeségeinkkel?
http://palfalva.hu/csaladeroszak.htm

hasznos oldalak a teljesség igénye nélkül:
http://www.tegyelmagadert.hu/Stressz-szorongas.html
http://www.lelkititkaink.hu/kinal.html

folyt.köv....

A halálfélelemtől az önállóságig

Amikor a nőgyógyász azt mondta: el kell menni mintavételre, megszúrják és kész...aztán majd okosabbak leszünk...hogy mik ezek a csomók...addig meg felesleges aggódni...

Úgyhogy nem aggódtam-se előtte sem utána-hanem egyenesen rettegtem...

Anyut egy hete temettük...
A férjemmel hol beszéltünk-hol nem...
Apám elkezdett inni-sírva üvöltve hibáztatott, vagy éppen könyörgött, hogy költözzek oda...

Tehát nem aggódtam...hiszen gondolkodni sem tudtam...sírni sem...beszélgetni sem senkivel...
...azt hittem meg fogok halni...

Ekkor találkoztam Gidával a kórházban...
(http://www.hosnok.hu/a-no-aki-magyarorszagot-akarta-habzsolni/)

Az egyik mellét már levették (túlélte !) és most a másikban találtak csomót...
Mesélt az életéről...támaszt nyújtott...beszéltetett...

Egy hetet kellett várni az eredményre...
...micsoda egy hét volt...!...?
...vendéglátóztam-nevettem, hogy ne lássák...
...nem beszéltem senkivel róla, hogy ne tudják...

...megőszültem egy hét alatt...
...mire megjött az eredmény, hogy: "nem halálos, csak az egyik csomót ki kell venni"... agyilag padlón voltam...

Lelki szemeimmel láttam a fiamat egyedül árván felnőni...a sírfeliratomon gondolkodtam (ez nem vicc)...magányosnak, elhagyatottnak éreztem magam és még mindig nem tudtam sírni...nem tudtam miért történik annyi bánat és szenvedés után EZ IS velem...

A kolléganőmnek, a barátnőmnek és Gidának mondtam csak el.
Persze mindenki vigasztalt...de valahogy nem tudtam megnyugodni...
...mi van ha altatásban meghalok...
...vagy arra ébredek hogy levették a mellem...mert mégiscsak találtak valami rosszindulatút...
...jajjjjj csak ez a félelem ne lenne...

Gidától vártam a segítséget...
...mert hát hiába volt az a rengeteg tanfolyam, a pozitív gondolkodás-akkor úgy éreztem, hogy egyedül nem bírom végigcsinálni...
...szinte ráakaszkodtam, telefonon vagy személyesen mindennap beszéltünk...és persze meg sem hallottam, hogy az ő mellébe rákos sejteket találtak...

Nagyon gazdag volt.
Nem is tudom mit vártam tőle valójában...
-talán egy pszi sebészhez vigyen el -aki fájdalom nélkül kiveszi...?
-adjon "százezreket" és én majd megoldom a problémámat-fájdalom és félelem nélkül...?
-vigyen magával és bejárom vele Magyarországot...?

Leültetett és azt mondta: fogom a kezed, itt leszek veled végig és mindig meghallgatlak...segítelek...de pénzt azt nem adok...
Gombákat vett nekem- shiitake-t, kombucha-t és ganoderma-t...
Megharagudtam...
nem értettem...
mást vártam-ez az igazság...

Légy tisztában a családoddal-mondta még...
...megsértődtem...elfordultam tőle...

Mikor anyósoméknak mondtam, hogy kórházba kell mennem és kivesznek egy csomót a mellemből azt mondták-vigyáznak a gyerekemre és rám is amíg teljesen fel nem gyógyulok, ellátnak, kiszolgálnak minket...

Amikor a férjemnek mondtam, azt mondta :legalább amíg kórházban vagy nyugodtan elmehetek pecázni több napra...

Apám pedig így reagált : nem adok neked egy fillért sem...mert ahogy látom előbb meghalsz mint én és sose kapom vissza...

...hát így lettem tisztában a családommal...
...és így tudtam csak értékelni Gidát...azt, hogy valaki ott van velem, meghallgat és a szavaival is segít...
...innentől vagyok ÖNÁLLÓ...

A kórház után 2 héttel kölcsönkértem egy autót, hogy a fiammal bejárjuk Balaton-felvidéket, elmenjünk a Kőtengerhez, megnézzük a pálos kolostorok romjait és körbe autózzuk a Balatont, megfürödjünk az összes szabad-strandon...

A bepakolás közben apósom megállított és azt mondta:
" a kisfiam azt mondta, hogy nem bírja tovább veled..
...és ha te nem költözöl el akkor ő költözik el...
...és én nem akarom, hogy a fiam elköltözzön...
...ezért egy hetet adok neked a költözésre! "

Nem igazán jutottam szóhoz...de aztán összekaptam magam...
-Jó, ha visszajövünk elköltözünk-mondtam és kivittem az utolsó csomagot...

...és úgy is lett...

anyu meghalt júniusban
engem műtöttek júliusban
elköltöztünk augusztusban
és szeptemberben a fiam már az albérletből indult iskolába
...2001-et írtunk...felnőtt lettem azon a nyáron...

Vajon más is eszét veszti a betegség, a bizonytalanság, a halálfélelem és az elvárások hálójában?

A családi tűzhely

Most hogy 23 éves lettem jutottam el oda, hogy ténylegesen megtegyem...

Apám, kicsi gyerek korom óta verte anyámat...mindig ivott, káromkodott, verekedett...ebből állt az élete...
...minket gyerekeket ritkán-tényleg nagyon ritkán-bántott.Inkább úgy mondanám: naponta üvöltözve terrorizált.../megöllek ha kettest hozol...kitaposom a beled ha nem érsz haza időbe...stb...stb.../
De anyut,...-őt megütötte.... megalázta... tönkretette...nappal és éjjel...

Felnőttem, nem szóltam.../.pedig akkor már 100 kiló felett voltam/....
...egyszer aztán betelt a pohár..
.
...mondtam hogy: elég !!!
...ne veszekedjenek!!!
...de apám csak mondta...mondta...és megint emelte a kezét...
...üvöltöttem:ELÉG ! ... már kaptam el a jobbját és azzal a lendülettel derékon ragadtam, megforgattam és felültettem a forró tűzhely tetejére...

még mindig otthon lakom...apám azóta nem verekszik, csak iszik és kiabál...

...édesanyám meghalt 3 éve....
...sokkal előbb kellett volna megtennem !!!

Segítség ,apa veri anyát !

Az erőszak erőszakot szül-mondják,de valójában mit csináljanak azok a nők akik sohasem ütnek vissza /csak védekeznek /mégis -akár -minden nap elverik őket???
Miért kapnak?Azt sosem tudhatják biztosan...
...BÁRMIÉRT...
és ez a legszörnyűbb...

Azt tudjátok, hogy a gyerekek 90%-a tisztában van azzal hogy nem papás-mamást játszanak a szüleik, hanem valami nagy baj van a családban?

Vajon hány gyerek tudja, hogy ő is tehet feljelentést-bejelentést a szülők ellen?/a sajt védelmében/

Vajon hány szomszéd , rokon, barát, tanár -ember-tudja hogy mi történik, mégse tesz semmit?
Mi van az állampolgári kötelességgel?
A lelkiismerettel?
A gyengék, a nők, a gyerekek védelmével?

A szégyen vagy a félelem miatt nem beszélnek ?

Újra érzem itt a válság...

Tegnap beütött a kraaaccckkkk....

A párom haza telefonált, hogy a nagyfőnök eléjük állt és sajnálkozva közölte hogy nem kapnak fizetést, mert neki sem utaltak...
...van ilyen máshol is...legyintetek -és persze igazatok van-de a saját bőrödön érezni, hallani a telefonba...és nem érteni mert elhalkul a kedves hangja ......és csak kattognak a fogaskerekek a fejemben:MIT ADOK A GYEREKNEK ENNI...MIT ADOK A GYEREKNEK ENNI.......és már nem is értem mit mond a végén...ne aggódj holnap vagy azután megkapjuk.....mert már agyamat elöntötte a pánik fekete fellege...

...bőgtem vagy egy órácskát a fürdőszobában hogy a kicsit fel ne ébresszem...fejemben csak rossz gondolatok, önsajnálat, /miért történik ez velem?/a be nem fizetett számlák és hasonló keserűségek jártak...
...aztán elkezdtem GONDOLKODNI...hüppögve.../még sincs itt a világ vége :)) /...van mit ennünk 1 hétig biztosan, a számlák is megvárnak (hiszen még felszólítás se jött)...
...bementem a szobába, ránéztem az alvó kisbabámra....és hálát adtam az Égnek, hogy egészségesek vagyunk....
...elővettem A TITOK című könyv jegyzeteit...utána meditáltam ,mindenkinek áldást küldtem..az egész világnak...és megnyugodtam

Megnyugodni számomra annyit jelent, hogy kívülállóként tudom újra átnézni a problémámat,minden lelkizés és érzelmi kitörés nélkül...
Ez nekem jó !
...a párom szerint humm-buk: "azzal hogy meggyújtasz egy füstölőt nem változik meg a helyzet..."
....pedig megváltozik....igaz hogy nem a körülmények, hanem a belsőmben az egyensúly áll vissza a helyére és így "csak" annyi történik hogy:TUDOM hogy minden rendben van !

Ti is bőgtök egy órát, gondolkodtok kettőt, mire rájöttök hogy innen is talpra tudtok állni?
Ti hogy csináljátok?