Gondolataid alakítják jövődet

Mi is az a pozitív gondolkodás?

Sokan már a szó hallatára is elszörnyednek és ördögűzőért kiáltanak…- szerintük ez önámítás, mások befolyásolása, hamis remény keltés és hazugság…egyszóval bűn.

Nekem persze más a véleményem
Szerintem a pozitív gondolkodás, a saját önmagunkba vetett teremtő hitünk (Isteni önvalónk használata) ami ITT és MOST a jelenben…a vágyott dolgot a hitünk által elérhetővé teszi… HA teszünk érte.
Bármi legyen is az.


Mesélek egy kisfiúról, aki évekig azt hallotta, hogy nem tudják meggyógyítani a szemét…aztán hipp-hopp ….egyszer csak kezébe vette a saját sorsát …és hinni kezdett önmagában….


Van egy kis barátom: Gergő. Most 12 éves.
Januárban múlt egy éve, hogy „ kezelem” a szemét.
2 éves kora óta az egyik szemével csak halványan látott 2 métert…és sajnos a másik szemével sem tökéletesen….
….bandzsított és szemüveges volt.
Toxóplazma fertőzést kapott, amit általában a homokozóban, fertőzött macska vagy kutya ürüléktől lehet kapni, ha bekerül a szervezetbe.
Keletkezett egy nagy heg az éleslátás előtt, ami akadályozza őt a látásban---ezt mondták az orvosok az anyukának …és hogy : gyógyíthatatlan….

Édesanyjával jó barátságban voltunk már 20 éve is….aztán én elköltöztem…és kiesett tíz év…
Véletlenül ??? megtalált az iwiwen és lejöttek hozzánk családostul …ide a „világ végére,” a Börzsöny lábához.
Márciusban a 3.5 dioptriáról 2.5 dioptriára cserélték a lencséjét …

.Nyáron két hetet nálam voltak a nővérével….és keményen „dolgoztunk” mindhárman, a két szép szeméért.
Egyik napról a másikra sokat fájt a feje és nem akarta hordani a szemüveget… mert úgy érezte, jobban lát nélküle pedig kicsi kora óta a szemüveg volt az első amit reggelente felvett.

Szeptemberben szemészük azt mondta, nem veszi le a dioptriát, mert ennyit nem javulhatott a szeme.
A fejfájás miatt vérvételre és ideggyógyászatra küldte, ami persze negatív lett 

Másik szemészhez vitte anyukája , aki alapos vizsgálat után közölte, hogy kis barátomnak igaza van, mert a szeme a leggyengébb dioptriát sem bírja, azért fáj a feje.

Nem kell számára már a szemüveg.

.Bal szemén még mindig dolgozunk, ami az orvosok szerint gyógyíthatatlan …pedig ott is van javulás, hiszen 3.5 méterig már tisztán lát….de ez lassabb folyamat…

A lényeg a lényeg: Gergőről lekerült a szemüveg….és nem bandzsít.

Nem,…nem vagyok csodadoktor !!!
.
Megnéztem, kis testének energiaáramlását…megnyomkodtam a gerincét, megmértem az auráját és megállapítottam, hogy jó helyen alszik
Életkorának megfelelő, számára hihető mondatokat ajánlottam, amit le kell írnia naponta 2x (reggel és este…a jobb és a bal szemét külön-külön használva az íráshoz) és „szemtornáznia”.
(már több mint egy éve csinálja)

Amikor találkozunk akkor, mindig kap egy kis energiát…megnyomkodom a gerincét és újholdkor mindig belevettünk valami plusz dolgot a szövegébe vagy módosítottunk rajta….amíg ki nem alakult a megfelelő szövegecske.

Gergő elhitte nekem, hogy egészen kicsi időráfordítással és mindennapi kitartó munkával meggyógyíthatja a saját szemét.
Interneten tartjuk a kapcsolatot…ő pedig keményen irogatja a mondatait….
Persze van olyan is, amikor ellustálkodja a dolgot….de aztán összekapja magát….és bepótolja

Most mindennap ezt írja. A szemembe lévő hegek ici -pici darabokra törnek, és nyomtalanul felszívódnak. Mind két szememmel tökéletesen látok !!!

Nagyon büszke vagyok RÁ !

Az első cikkem a Hősnők oldalán

A nő aki Magyarországot akarta habzsolni…

Történeteket gyűjtök. Ez az egyik kedvencem…

Kórházban találkoztunk. Mikor letettem a táskámat a váróban, rögtön odaköltözött mellém.

Ötven év körüli lehetett, de olyan volt mint egy „4 éves csicseriborsó”- be nem állt a szája.

Mondta: nem kell félni, itt minden orvos, nővér rendes…

Ezek itt mind „ reményt adó tanfolyamra” jártak…

Aztán mesélt, mesélt, mesélt…

Gidának becéznek. 10 éve vették le az egyik mellemet… akkor végig csináltam a kemoterápiától kezdve mindent. Sírtam, nyögtem de élni akartam- akkor volt 1 éves a kis unokám…

Nem magamért, Ő érte és a lányomért…

Magamért nem ment volna… (nem tartottam valami sokra magam)… de, az Ő kis csillagszeméért, az első lépéseiért, aztán az első szaváért éltem.

Kipróbáltam a természetes gyógymódokat, áttértem az egészséges táplálkozásra, megtanultam földsugárzást mérni, utánajártam Magyarország természeti kincseinek, gyógyvizeinek és megpróbáltam azoktól tanulni, akik az önértékelésemen javítani tudtak..

Aztán örököltem… nagyon-nagyon gazdag lettem egyik pillanatról a másikra.

Világkörüli útra vittem a családot., lakást, házat, nyaralót vettem a szeretteimnek és első szóra megadtam nekik mindent, amit megkívántak…

A férjem beteg lett… dugtam a pénzt az orvosoknak, vittem őt minden kezelésre, megvettem minden csodaszert, kivittem Amerikába, Ausztráliába, klinikákra, csodadoktorokhoz…

Mindhiába…

Ő meghalt, a lányom alkoholista lett…

Egyedül maradtam.

A nagy öndicséretek közepette (hogy én mindent megteszek, pénzt és önmagamat nem kímélve)- nem vettem észre, hogy csak az anyagiakat adom… önmagamat, szívemet, lelkemet, tapasztalataimat és az emberszeretetemet nem.

Az unokám engem hibáztat az anyja miatt, én meg magamat a családom elvesztése miatt.

Összeomlottam, belesüppedtem az önmarcangolásba és az önsajnálatba-a lányom és az unokám elfordulásába, visszautasításaiba.

Most újabb csomót találtak a másik mellemben- ülök és gondolkodom merre tovább…

Beszélgetek mindenkivel… nem akarok haza menni…

Egy újabb esélyt kaptam, hogy rendbe tegyem a saját és a családom életét.

Elkezdem használni amit 10 éve tanultam, de elhanyagoltam…

Mielőtt meghalok bejárom Magyarországot… elmegyek a Pilisbe a Balaton-felvidékre és minden pozitív földsugárzású helyre…

Ráülök minden kőre és eldöntöm, hogy jó-e nekem a testemben érzett rezgés…

Megeszek minden almát… megkóstolok minden vizet, ami itthon feltör az anyaföldből… megfürdök minden gyógyvízbe, ahol lehet… megiszok minden szörnyű ízű gyógyteát…

Odafigyelek arra, hogy mit érzek: milyen ízt, milyen nyugalmat, milyen önbizalmat és milyen szeretetet, mások és magam iránt…

Habzsolni fogom Magyarországot…

Most itt a váróteremben töltött órák után, hiszek abban, hogy azért születtünk ide, mert itt számunkra- a génállományunk számára- megvan minden a testi-lelki gyógyuláshoz.

…

Kibékült a családjával, segített az alkoholról leszokni a lányának (ez egy külön történet) járták az országot, habzsolták a hazát

Beiratkozott öngyógyító tanfolyamokra… gyalogtúrákat szervezett nyugdíjasoknak… be-be nézett parapszichológiai szabadegyetemre … mindenféle könyvet elolvasott Magyarországról… megtanulta használni a számítógépet…

Nyelveket tanult az unokájával… élvezte, hogy ÉL…

2004-ben halt meg egy autóbalesetben…

Befejezésül egy leveléből idéznék:

…”Ne gondold, hogy nem vittem semmire! Dehogy nem!!

Túléltem az összes önmagamat, aki bármiben is megbukott… Tanácsot nem tudok adni, de akár beteg vagy akár egészséges, akár valami másba-újba akarsz fogni, ezekre a mondatokra mindig figyelj oda ! Ha közhelyeknek érzed, emlékeztetlek a magyar nyelv csodálatos és az én tapasztalataim állnak a szavak mögött.

- ne adj halat senkinek- tanítsd meg őket halászni

- légy tisztában a családoddal

- fejleszd magad, érdeklődj, kérdezz

- csináld azt, amit szeretsz

- ismerj meg minden helyet és embert, akit csak lehet

- tudd, hogy magyar vagy

- mindegy, hogy mi tart életben-de higgy valamiben- csináld !

- minél több hibádat ismered el, annál életképesebb vagy

- élvezz minden percet, órát

Szeretettel ölellek alias Gida ”

Ennek a cikknek a folytatása itt jelent meg a blogon szeptember 21.-én

Véletlenek márpediglen nincsenek

Hiszek abban, hogy ami történik az nem a véletlen műve.
Beszélhetnék karmáról meg sorsról és bármi más megfoghatatlan-felfoghatatlan-láthatatlan intelligenciáról...
Isten Útjairól....és a saját szabad akaratomról...
de inkább elmesélem mi történt az elmúlt 40 napban...

Jelentkeztem cikkírónak a hősnők.hu-ra és a legelső cikkem tettszett pár embernek-ez olyan "fogalmazás órán csillagos ötöst kaptam" érzés volt...
...de, komolyan...az iskolás sikereimet idézte fel...

Aztán itt a blogban írtam a cikk hozzám kapcsolódó részéről...az elvárásaimtól,
a volt családom-nincs családom-on át, az önállóságig...
Megemlítettem hogy gombákat kaptam a gyógyulásom érdekében a "nagyon gazdag" barátnőmtől...amit az elvárásaim miatt nemigazán tudtam értékelni.

Ha hiszed ha nem, két hét elteltével írt egy régi barátnőm egy üzleti lehetőségről ami a ganoderma gombával kapcsolatos.
Elgondolkodtam nagyon...évekig eszembe sem jutott sem a történet sem a gomba...és most ahogy leírtam a történetet-teljesen felkavarva vele a múlt árnyait, a szégyenteljes viselkedésemet-most újra megjelent a ganoderma gomba is, mint lehetőség...
Mennyi ennek az esélye?? És mi az oka??
Mert ugye véletlenek nincsenek... :))

Érdekesség még, hogy "gazdagmami tanfolyamra"járok-on-line vállalkozást, marketinget, honlapkészítést, "számítógép kezelést" tanulok...(olyan dolgokat, amiről eddig fogalmam sem volt, hogy lehet így is pénzt keresni...és persze azt se tudtam, hogy ez technikailag ilyen baromira nehéz...)
Főleg azért tanulok, mert gyes után nem biztos hogy kapkodni fognak utánam a munkahelyek...

...és ehhez az üzlethez kaptam egy honlapot is...csak úgy...mert kértem...
Na... ennek mennyi az esélye??

Én jelnek vettem a történteket és belevágtam az üzletbe egy kis gondolkodás után...
...mert ugyan mit veszíthetek??
Olyan dolgot csinálhatok itthonról amit éppen tanulok...és egy egészséges termékkel, termékcsaláddal lehetőségeket kínálhatok fel másoknak is...

Mit szóltok ehhez??
Szerencse...vagy humbuk?
Belemagyarázás?
Ragaszkodás egy elképzelt szalmaszálhoz?

Mindegy.
Ez itt a reklám helye... nézd meg az oldalt:http://manitacoffee.dxn.hu/

Meghalt egy nő...1.

Nem is olyan messze tőlünk, májusban meghalt egy nő.
A férje rendszeresen verte, többször volt kórházban töréssel, zúzódásokkal, ájulással.
Két gyereket hagyott maga után.
A sírfeliratán ez van: Emléke szívünkben örökké él.

Kérdezem én:
-milyen emlékek élnek róla, ha senki-de-senki nem védte meg a hosszú évek alatt az alkoholtól őrjöngő, dühöngőtől?
-ha senki nem fogadta be addig amíg új életet kezd, amíg talpra áll?
-ha senki nem jelentette fel a férjet, ha már ő nem merte?

A pletykák szerint évente-kétévente kórházban volt...
...ha csak a fele, vagy a negyede igaz ennek...akkor is rettenetes !!

Miért van az, hogy a nők egy része nem mer változtatni, elköltözni, elmenekülni, új életet kezdeni...
Miért lehet olyan szinten terrorizálni, félelemben tartani őket, hogy meg sem próbálják...
Miért van az, hogy akik elmennek, elszöknek, azok közül sokan visszamennek, mert elhiszik, hogy többet soha nem történik meg velük...

..Aztán még is...

-Elhiszik, mert elakarják hinni, hogy a férjük megváltozhat, megjavulhat ha már egyszer megígérte??
-Miért gondolják azt, hogy a férjük nélkül egy senkik, egyedül vagy gyerekekkel a pasi pénze nélkül nem boldogulnak??
-Miért szégyenlenek segítséget kérni?-akár a rendőrség, a gyermekvédelem, a rokonok, szomszédok vagy a barátok segítségét ?

Nem tudom a választ...mert mindenki válasza más...
-már gyerekkorban is verték... hozzá van szokva...
-belé nevelték, hogy a férje-ura és parancsolója lesz és mindent el kell tűrni neki...
-a félelem, hogy nem tudja a férj fizetése nélkül eltartani magát és a gyerekeket...
-a szégyen, hogy kiderül az hogy eddig mindenkinek azt hazudták - ők az álompár...és senki nem fog egy hazug embernek mentőövet nyújtani...
-a többi pasi mind ilyen...ezt legalább ismerik...


Ezer válasz van...és sok ezer megvert nő...
A HVG szerint a nők a negyvenedik !!!! verés után kérnek csak segítséget...és hatból !!!! 1 nő a családi erőszak áldozata....http://hvg.hu/egeszseg/20081124_nok_elleni_eroszak/page2.aspx

Hát...testileg, lelkileg, szellemileg...igencsak elnyomásban vagyunk...ezek szerint...

A Pálfalva.hu teszi fel a kérdést:- mikortól és meddig lehet magánügy az erőszak ?
- vajon szeretnénk-e, hogy mások visszaéljenek a mi gyengeségeinkkel?
http://palfalva.hu/csaladeroszak.htm

hasznos oldalak a teljesség igénye nélkül:
http://www.tegyelmagadert.hu/Stressz-szorongas.html
http://www.lelkititkaink.hu/kinal.html

folyt.köv....

Anyai szív

Amikor a fiam májusban betöltötte a tizennyolcat-befejezte még az iskolai évét-és elköltözött az apjához...100 kilométerrel arrébb...és választott egy másik iskolát...

Megszakadt a szívem...

Komolyan...és szó szerint... fizikai fájdalmaim voltak...
...sírtam, zokogtam, harcoltam, tiltakoztam--mindhiába....

Már egy hónappal előtte tudtam-de nem hittem el hogy a fiam elhagy... (mint a nagy tragédiákat, az előre látható dolgokat sem hisszük el-reménykedünk, hogy az idő majd a javunkra dönti el a dolgot)

Nem tudtam normális emberként gondolkodni:
-csak a fájdalmam, hogy elveszítem...
-a kétségbe esés, hogy megbuktam anyaként...
-az önzés, hogy mi lesz velem nélküle...
-az irigység és a szégyen, hogy ott jobb körülmények között élhet...
-a felháborodás, hogy az egész család szövetkezett ellenem...(már januárban kerestek neki iskolát)
-a harag, hogy sose tiltottam az apjától és ő mégis elveszi tőlem...
-a tehetetlenség, hogy nem tudom megakadályozni...(18 éves )

...és a késszúrás a szívbe: a fiam is MENNI AKAR...

Mikor az érzelmek minden szintjét megjártam és a páromat magam mellé akartam állítani, hogy segítsen itthon tartani az elsőszülöttömet, újra falakba ütköztem...

Harcoltam...veszekedtem...kiteregettem a régi szennyest...szidtam az exet...sírtam, gyűlölködtem...vertem a mellem, hogy a sok nélkülözés közepette én mindig mindent megtettem a gyerekért...

A párom-mint a székely ember a viccekben-a fél órás monológomra és a három hetes vergődésemre egyetlen mondattal válaszolt:

Akkor teszel meg mindent a gyerekedért: ha örülsz az ő örömének ...
mosolyogsz amikor elmegy oda ahol a boldogságát reméli...
ebből fogja tudni , hogy bármi történik-ide mindig vissza jöhet...

Ekkor értettem meg, hogy nekem kell támogatnom a fiam abban a döntésében hogy elköltözzön, ha nem akarom elveszíteni...

Hihetetlenül egyszerű volt mikor leesett, hogy Ő a fontos nem pedig én...

...ettől a szívem sebei is begyógyultak-bár a hegek megmaradtak-de:
szabad akaratomból (na jó, kis segítséggel ) engedtem a fiam szabad akaratának...
-örömmel jön haza, szívesen mesél...kell ennél több????

(papolhatnék zárszóként ezoterikus beleérző képességről, felvilágosult szülői viselkedésről vagy akár felelősségteljes döntésről-bármiről amivel fényezhetem magamat-de az igazság az, hogy amíg az érzelmek hullámzása tartott...addig csak az én igazam volt a fontos-és ahhoz, hogy a fiam a saját útját járja, egy harmadik ember 1 mondata kellet...)


Téged is elragadnak néha az érzelmek?
A felismeréseket magadnak köszönheted?
Tudsz elengedni?

A Rögtönitélő Bíróság

...magzatvíz vétel után három héttel...

...a 18-as kromoszómából kettő van...ez "Edward szindróma"...soha nem szokott ismétlődni...és ez teljesen véletlenszerű, nem az anya vagy az apa miatt van...
...ezt a szűrővizsgálatot pont azért csináljuk, hogy ezeket kiszűrjük...

...megkérdezheti a körzeti orvosát...nem kell azonnal döntenie...a baba nem életképes...csoda hogy még nem vetélt el...
...nézze meg az ultrahangképet...tiszta ödéma a kicsi teste...

-NEM LEHET HOGY ÖSSZEKEVERTÉK VALAKIVEL A LELETEIMET?...

...nem lehet...de kérhet újabb vizsgálatot...
...annak egy hónap múlva lesz meg az eredménye...
...Ön kibírja ezt a lelki megterhelést még egy hónapig ?...és...megszülnie is sokkal nehezebb lesz fizikailag...
...mehet másik kórházba is...de itt mi is megcsináljuk ha úgy gondolja...kap fájdalomcsillapítót is...nem akarjuk hogy szenvedjen, amíg megszüli ezt az öt hónapos magzatot...nem lesz semmi baj...
...3-4 hónap múlva újra rámosolyoghat a párjára és próbálkozhatnak...

-ÉN ITT SZERETNÉM...

....hétfőn jöjjön be és kedden túl lesz rajta...-ne sírjon kedves...

A Rögtönítélő Bíróságban én voltam
a Bíró,
a Tettes
és az Áldozat...
....én mondtam ki a halálos ítéletet...

Mikor anyu meghalt...

Nem hittem el-a mai napig nem hiszem el-egyszerűen felfoghatatlan...
...velem ez nem történhet meg, hogy egyedül maradok támasz és anya nélkül...
...mégis megtörtént...

Vastagbélrákja volt...
nem vállalta sem a kemoterápiát sem a sugárkezelést-és egy évvel előtte nem engedte meg hogy kivezessék a hasfalon egy zacskóba a bélrendszert...
...hitt a csodában, az öngyógyításban, minden alternatív gyógymódban és hitt a szeretetben is...
....csak önmagában nem-és abban hogy apám szeretni fogja...
ebbe halt bele-a szeretetlenségbe...

Mindenkit hibáztattam...az orvosokat...apámat....magamat...anyámat...a sok csodadoktort....a sok pirulát...mindent és mindenkit...

De hiába-nem lehetett visszacsinálni...

Morfiumon élt az utolsó két hétben...
...jajgatás, üvöltés, sírás, könnyek, nyál...morfium...mosoly...alvás...
Sose felejtem el-a kórházba egyszer azt mondta-vagy inkább kérdezte- egy ilyen jelenet után:
...-MIVÉ LESZ AZ EMBER???...

Otthon halt meg...fogtam a kezét amikor kilehelte a lelkét...
Láttam ahogy enyhe rezzenéssel elhagyta testét az utolsó lehelet...
...nem hittem el ...rángattam...keltegettem...
...apu hívta az orvost...


Húsz perccel előtte még megismerte a nővérét és azt mondta:Isten hozott!
...és elaludt...
Mintha már csak őt várta volna...

Mikor bement a kórházba-azzal az elhatározással, hogy: lesz ami lesz...ha ki kell vezetni a belet és zacskóval kell élnie akkor úgy fog élni-vidám volt...
Én beszéltem rá hogy menjen el, hogy ne legyenek fájdalmai...

Mikor az orvosok felnyitották...rögtön össze is varrták...
...olyan sok volt az áttét hogy tehetetlenek voltak...
...nagyon sajnálták...
...egy-két nap-azt mondták...

Nem engedtem hogy neki is megmondják...
...másnap mikor kihozták az intenzívről...azt mondtam neki hogy: megműtötték, a műtét sikerült ...kivették a rákos darabot és össze tudták varrni úgy hogy nem kellett kivezetni...
...úgyhogy nincs zacskó...kicsit hízik és haza megyünk...

Azt gondoltam ha egészségesként-gyógyulgatóként-kezeljük meggyógyul!
Mások szerint meg kellett volna mondani az igazat-ettől az élni akarása meggyógyította volna...
Megint mások szerint nem kellett volna rábeszélnem a műtétre...

Az önvád , a vádaskodás, a lelkiismeret furdalás, az a sok HA-nem hagy nyugodni már nyolc éve...
Ilyen helyzetben lehet egyáltalán jól dönteni?