Megtörtént eset...

...levélben kaptam...

Tömött 56-os villamos, két, egymással szemben lévő szék. Az egyiken egy jó
arcú, kedves öreg néni kuporog, a másikon egy nő a gyerekével az ölében.
A kis srác himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe. Az
öregasszony egyre hátrébb húzódik, várja, hogy az anya mikor szól rá a
kölyökre. De mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát:
- Elnézést, hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez
már az én koromban nem tréfa, eltalál egy csontot, vagy egy eret, akkor az
újságosig, meg a patikáig se tudok lemenni. Legyen szíves szóljon rá.

- Mit akar? - reccsen rá az anya -, én nem fogom egy ilyen vénasszony miatt
korlátozni a gyerekemet testi szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával,
ne az én gyerekemmel!

A villamoson mindenki megdöbbenéssel nézi végig a jelenetet, míg egy tipikus
rocker (acélbetétes, tar frizura, feszülős gatya, bőrkabát, fülében üvölt a
Tankcsapda) kiveszi a szájából a rágót, az anyuka hajába gyönyörűen
beledolgozza, majd lágyan így szól:
- Engem se korlátoztak gyerekkoromban!

Szegények vagy gazdagok ?

Ma kaptam e-mailben.

Szeretettel adom tovább...

Elgondolkodtató...

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is
vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,
hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát.

-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák
árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi
udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog
családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig
látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk

Hasmenés

Kicsikém 15 hónapos lett-Isten éltesse ! :)
5 hete megy a hasa :(

5 orvos látta--jön a foga-ezt mondják...-ne aggódjon anyuka...
...nem aggódom, mert eszik, iszik , vidám...csak éppen nem alszik...
...tehát én se alszom....

mindegy....

...az ötödik doki viszont megállapította, hogy fitymaszűkülete van...
....hihetetlen....

...tehát úgy gondolom, hogy majd a" fitymásdoki" megmondja.... mit adjak a hasmenésére....

...vagy nem... :)

Anyai szív

Amikor a fiam májusban betöltötte a tizennyolcat-befejezte még az iskolai évét-és elköltözött az apjához...100 kilométerrel arrébb...és választott egy másik iskolát...

Megszakadt a szívem...

Komolyan...és szó szerint... fizikai fájdalmaim voltak...
...sírtam, zokogtam, harcoltam, tiltakoztam--mindhiába....

Már egy hónappal előtte tudtam-de nem hittem el hogy a fiam elhagy... (mint a nagy tragédiákat, az előre látható dolgokat sem hisszük el-reménykedünk, hogy az idő majd a javunkra dönti el a dolgot)

Nem tudtam normális emberként gondolkodni:
-csak a fájdalmam, hogy elveszítem...
-a kétségbe esés, hogy megbuktam anyaként...
-az önzés, hogy mi lesz velem nélküle...
-az irigység és a szégyen, hogy ott jobb körülmények között élhet...
-a felháborodás, hogy az egész család szövetkezett ellenem...(már januárban kerestek neki iskolát)
-a harag, hogy sose tiltottam az apjától és ő mégis elveszi tőlem...
-a tehetetlenség, hogy nem tudom megakadályozni...(18 éves )

...és a késszúrás a szívbe: a fiam is MENNI AKAR...

Mikor az érzelmek minden szintjét megjártam és a páromat magam mellé akartam állítani, hogy segítsen itthon tartani az elsőszülöttömet, újra falakba ütköztem...

Harcoltam...veszekedtem...kiteregettem a régi szennyest...szidtam az exet...sírtam, gyűlölködtem...vertem a mellem, hogy a sok nélkülözés közepette én mindig mindent megtettem a gyerekért...

A párom-mint a székely ember a viccekben-a fél órás monológomra és a három hetes vergődésemre egyetlen mondattal válaszolt:

Akkor teszel meg mindent a gyerekedért: ha örülsz az ő örömének ...
mosolyogsz amikor elmegy oda ahol a boldogságát reméli...
ebből fogja tudni , hogy bármi történik-ide mindig vissza jöhet...

Ekkor értettem meg, hogy nekem kell támogatnom a fiam abban a döntésében hogy elköltözzön, ha nem akarom elveszíteni...

Hihetetlenül egyszerű volt mikor leesett, hogy Ő a fontos nem pedig én...

...ettől a szívem sebei is begyógyultak-bár a hegek megmaradtak-de:
szabad akaratomból (na jó, kis segítséggel ) engedtem a fiam szabad akaratának...
-örömmel jön haza, szívesen mesél...kell ennél több????

(papolhatnék zárszóként ezoterikus beleérző képességről, felvilágosult szülői viselkedésről vagy akár felelősségteljes döntésről-bármiről amivel fényezhetem magamat-de az igazság az, hogy amíg az érzelmek hullámzása tartott...addig csak az én igazam volt a fontos-és ahhoz, hogy a fiam a saját útját járja, egy harmadik ember 1 mondata kellet...)


Téged is elragadnak néha az érzelmek?
A felismeréseket magadnak köszönheted?
Tudsz elengedni?

Eladtam a gyerekemet

Vágni lehet a füstöt. A pincérnő felveszi a rendelést.Ülünk, beszélgetünk.A szomszéd asztalhoz leül egy lány, lassan vetkőzik.Mikor a pincérnő kihozza az italunkat, észreveszi és odamegy.Látszik hogy ismerik egymást, örömködnek...

-Mi van veled? Felszedtél egy pár kilót-mondja a vendég
-Most szültem, alig három hónapja....
-És hol a gyerek?Ki vigyáz rá?
-Eladtam...
-Tessék???Kinek???
-Egy pasi odajött hozzám mikor terhes voltam...és mondta hogy megvenné...
-A gyerek apja mit szólt?
-Nem érdekelte hogy terhes vagyok...azt se tudja hogy már megszültem...
-Mit kaptál?
-Egy garzont Budán, a nevemre írva...
-...és hogy csináltad végig az örökbe adást?
-Aláírtam egy papírt hogy ő az apa, és a kórházból elvitték a feleségével...
-...és az első gyerek?
-Ő megvan, otthon vár hogy hazaérjek...mindenkinek jobb ez így...
-Apád mit szólt?
-Kitagadott...

A párom int a pincérnőnek:Még egy kört!-és nem jutunk szóhoz...