Lélek:
Az emberben az életnek és a személyiségnek a testtől független (anyagtalan) létezőként képzelt hordozója.

Mikor anyu meghalt...

Nem hittem el-a mai napig nem hiszem el-egyszerűen felfoghatatlan...
...velem ez nem történhet meg, hogy egyedül maradok támasz és anya nélkül...
...mégis megtörtént...

Vastagbélrákja volt...
nem vállalta sem a kemoterápiát sem a sugárkezelést-és egy évvel előtte nem engedte meg hogy kivezessék a hasfalon egy zacskóba a bélrendszert...
...hitt a csodában, az öngyógyításban, minden alternatív gyógymódban és hitt a szeretetben is...
....csak önmagában nem-és abban hogy apám szeretni fogja...
ebbe halt bele-a szeretetlenségbe...

Mindenkit hibáztattam...az orvosokat...apámat....magamat...anyámat...a sok csodadoktort....a sok pirulát...mindent és mindenkit...

De hiába-nem lehetett visszacsinálni...

Morfiumon élt az utolsó két hétben...
...jajgatás, üvöltés, sírás, könnyek, nyál...morfium...mosoly...alvás...
Sose felejtem el-a kórházba egyszer azt mondta-vagy inkább kérdezte- egy ilyen jelenet után:
...-MIVÉ LESZ AZ EMBER???...

Otthon halt meg...fogtam a kezét amikor kilehelte a lelkét...
Láttam ahogy enyhe rezzenéssel elhagyta testét az utolsó lehelet...
...nem hittem el ...rángattam...keltegettem...
...apu hívta az orvost...


Húsz perccel előtte még megismerte a nővérét és azt mondta:Isten hozott!
...és elaludt...
Mintha már csak őt várta volna...

Mikor bement a kórházba-azzal az elhatározással, hogy: lesz ami lesz...ha ki kell vezetni a belet és zacskóval kell élnie akkor úgy fog élni-vidám volt...
Én beszéltem rá hogy menjen el, hogy ne legyenek fájdalmai...

Mikor az orvosok felnyitották...rögtön össze is varrták...
...olyan sok volt az áttét hogy tehetetlenek voltak...
...nagyon sajnálták...
...egy-két nap-azt mondták...

Nem engedtem hogy neki is megmondják...
...másnap mikor kihozták az intenzívről...azt mondtam neki hogy: megműtötték, a műtét sikerült ...kivették a rákos darabot és össze tudták varrni úgy hogy nem kellett kivezetni...
...úgyhogy nincs zacskó...kicsit hízik és haza megyünk...

Azt gondoltam ha egészségesként-gyógyulgatóként-kezeljük meggyógyul!
Mások szerint meg kellett volna mondani az igazat-ettől az élni akarása meggyógyította volna...
Megint mások szerint nem kellett volna rábeszélnem a műtétre...

Az önvád , a vádaskodás, a lelkiismeret furdalás, az a sok HA-nem hagy nyugodni már nyolc éve...
Ilyen helyzetben lehet egyáltalán jól dönteni?

A temetésen nem a halottat siratjuk-hanem amit ellene elkövettünk...

Ha mindig ugyanazt teszed...
mindig ugyanazt kapod...
Ha mást akarsz kapni...
mást kell tenned !!!

A gödör alján...

Jó pár éve történt már....
A nagymamám temetésén kiderült-fájdalmak,sírás,rosszullét, kórház-hogy az öt hónapos magzatom meghalt...
Meg kellett szülnöm..
.... egy szülőszobán vajúdtam, mellettem három gyerek született,sírásával köszöntve az életet...
...reggeltől estig feküdtem ott...fájdalomcsillapítókkal telenyomva, de a valóság teljes tudatában...és csak sírtam és kérdéseket tettem fel...
...mit csináltam rosszul?
...miért velem történik?
...az orvosok jöttek-mentek, belém nyúltak, véres mócsingokat dobtak az ágy alá, beszélgettek, néha hozzám szóltak....


Megalázva, kiszolgáltatva, teli lelkiismeret furdalással és félelemmel....
SZÖRNYŰ VOLT.

Este hat körül bevittek a műtőbe, elaltattak és kipakolták magzatom maradványait...

Hetekig véreztem és sírtam...martam mindenkit testi-lelki fájdalmakra hivatkozva...
.
Közben az albérletet ahol éltünk eladták... megvolt a kiköltözés dátuma és az is hogy a párommal és a nagy fiammal egy gyönyörű szép fagerendás parasztházba költözünk...

Hat héttel a műtét után , életem értelme bejelentette:Holnap elköltözöm...
...persze nem hittem el-hiszen eddig is hisztis voltam, plusz a többi rigolyám :)-de másnap elköltözött...
...félreérthetetlenül...
....és számomra elfogadható magyarázat nélkül...
...Ott maradtam egy gyerekkel, betegen, pénz nélkül, munka nélkül és albérlet nélkül...

Padlót fogtam.....
...két hétig mindenen sírtam , bőgtem és zokogtam...leittam magam...de az se segített....napi három doboz cigarettát elszívtam...nem ettem...
...kétségbeesetten telefonálgattam-neki...az anyukájának...a testvérének...
...mindhiába....
...nem tudtam felfogni hogy:vége...

Ekkor hívott fel az öcsém, akire rázúdítottam minden fájdalmamat...kétségbeesésemet....
....és ő ezeket mondta:
-A legjobb helyen vagy-A GÖDÖR ALJÁN-innen lejjebb már nem esel!
-Úgyhogy állj fel és mássz ki szépen belőle !
-Sem én , sem más nem tudja helyetted megcsinálni...neked kell elkezdeni, de itt vagyunk segítünk !

Életem egyik legfontosabb leckéjét mondta el akkor-és ha hiszed ha nem- megnyugodtam...
....eldöntöttem, hogy :rosszabb már nem lehet és azt hogy meg tudom oldani...

Mit tettem?
Megkértem az egyik barátnőmet, hogy a nyári szünetben lakhassunk náluk, amíg albérletet keresek...
Elkezdtem munkát keresni-mert ahol betegácsiban voltam azt mindenképpen ott akartam hagyni...
Éjszakánként szóró lapoztam, mert naponta kifizették a 2-3ezer forintot...
Találtam munkát...albérletet....mindössze 7 hét alatt...

Sokszor elgondolkodom, hogy amikor a sírás, az önrombolás, a baráti vigasztalás nem segít, akkor valaki akiről nem is gondolnánk, hogy akár jó tanáccsal is szolgálhat számunkra....három mondattal helyre teszi iránymutatásával az életünket ?

Te hogyan másztál ki a gödörből ?

Ahhoz,
hogy a lehetséges
valóra váljon,
meg kell
kísérelnünk
a lehetetlent!

Eladtam a gyerekemet

Vágni lehet a füstöt. A pincérnő felveszi a rendelést.Ülünk, beszélgetünk.A szomszéd asztalhoz leül egy lány, lassan vetkőzik.Mikor a pincérnő kihozza az italunkat, észreveszi és odamegy.Látszik hogy ismerik egymást, örömködnek...

-Mi van veled? Felszedtél egy pár kilót-mondja a vendég
-Most szültem, alig három hónapja....
-És hol a gyerek?Ki vigyáz rá?
-Eladtam...
-Tessék???Kinek???
-Egy pasi odajött hozzám mikor terhes voltam...és mondta hogy megvenné...
-A gyerek apja mit szólt?
-Nem érdekelte hogy terhes vagyok...azt se tudja hogy már megszültem...
-Mit kaptál?
-Egy garzont Budán, a nevemre írva...
-...és hogy csináltad végig az örökbe adást?
-Aláírtam egy papírt hogy ő az apa, és a kórházból elvitték a feleségével...
-...és az első gyerek?
-Ő megvan, otthon vár hogy hazaérjek...mindenkinek jobb ez így...
-Apád mit szólt?
-Kitagadott...

A párom int a pincérnőnek:Még egy kört!-és nem jutunk szóhoz...

A családi tűzhely

Most hogy 23 éves lettem jutottam el oda, hogy ténylegesen megtegyem...

Apám, kicsi gyerek korom óta verte anyámat...mindig ivott, káromkodott, verekedett...ebből állt az élete...
...minket gyerekeket ritkán-tényleg nagyon ritkán-bántott.Inkább úgy mondanám: naponta üvöltözve terrorizált.../megöllek ha kettest hozol...kitaposom a beled ha nem érsz haza időbe...stb...stb.../
De anyut,...-őt megütötte.... megalázta... tönkretette...nappal és éjjel...

Felnőttem, nem szóltam.../.pedig akkor már 100 kiló felett voltam/....
...egyszer aztán betelt a pohár..
.
...mondtam hogy: elég !!!
...ne veszekedjenek!!!
...de apám csak mondta...mondta...és megint emelte a kezét...
...üvöltöttem:ELÉG ! ... már kaptam el a jobbját és azzal a lendülettel derékon ragadtam, megforgattam és felültettem a forró tűzhely tetejére...

még mindig otthon lakom...apám azóta nem verekszik, csak iszik és kiabál...

...édesanyám meghalt 3 éve....
...sokkal előbb kellett volna megtennem !!!

Segítség ,apa veri anyát !

Az erőszak erőszakot szül-mondják,de valójában mit csináljanak azok a nők akik sohasem ütnek vissza /csak védekeznek /mégis -akár -minden nap elverik őket???
Miért kapnak?Azt sosem tudhatják biztosan...
...BÁRMIÉRT...
és ez a legszörnyűbb...

Azt tudjátok, hogy a gyerekek 90%-a tisztában van azzal hogy nem papás-mamást játszanak a szüleik, hanem valami nagy baj van a családban?

Vajon hány gyerek tudja, hogy ő is tehet feljelentést-bejelentést a szülők ellen?/a sajt védelmében/

Vajon hány szomszéd , rokon, barát, tanár -ember-tudja hogy mi történik, mégse tesz semmit?
Mi van az állampolgári kötelességgel?
A lelkiismerettel?
A gyengék, a nők, a gyerekek védelmével?

A szégyen vagy a félelem miatt nem beszélnek ?

A Titokról

Nagyon sok pozitív mondanivalójú könyvet olvastam már, de A Titok mindenek összefglalója-számomra.Olyan "szájbarágós" a szó legpozitívabb értelmében! Amikor olvastam, sokminden beugrott, hogy ezt is tudom, azt is tudom...de végül is hosszútávon sose alkalmaztam...
...viszont ennél a könyvnél állandóan azt éreztem, hogy ez könnyű.... én is végig tudom csinálni.... csak mindennap újra és újra gyakorolnom kell !
Na, végül is ez a nehéz: mindennap gyakorolni....ha esik, ha fúj, ha jó a kedved, ha sírsz...
Nekem se sikerül mindig...
De amikor kisírtam vagy kidühöngtem magam, mindig MEGPRÓBÁLOM...

Neked is segített?
Ha érdekel a folytatás, ugorj be a the secret oldalára ahol a Titok-napi tanítások könyvecskét fordítják...
...naponta egy kis lelkifröccs... :))

Az egyik kedvencem a könyvből:
"Minden ami örömmel tölt el, újabb jó dolgokat vonz az életedbe. Csináld azt amit szeretsz !"

Újra érzem itt a válság...

Tegnap beütött a kraaaccckkkk....

A párom haza telefonált, hogy a nagyfőnök eléjük állt és sajnálkozva közölte hogy nem kapnak fizetést, mert neki sem utaltak...
...van ilyen máshol is...legyintetek -és persze igazatok van-de a saját bőrödön érezni, hallani a telefonba...és nem érteni mert elhalkul a kedves hangja ......és csak kattognak a fogaskerekek a fejemben:MIT ADOK A GYEREKNEK ENNI...MIT ADOK A GYEREKNEK ENNI.......és már nem is értem mit mond a végén...ne aggódj holnap vagy azután megkapjuk.....mert már agyamat elöntötte a pánik fekete fellege...

...bőgtem vagy egy órácskát a fürdőszobában hogy a kicsit fel ne ébresszem...fejemben csak rossz gondolatok, önsajnálat, /miért történik ez velem?/a be nem fizetett számlák és hasonló keserűségek jártak...
...aztán elkezdtem GONDOLKODNI...hüppögve.../még sincs itt a világ vége :)) /...van mit ennünk 1 hétig biztosan, a számlák is megvárnak (hiszen még felszólítás se jött)...
...bementem a szobába, ránéztem az alvó kisbabámra....és hálát adtam az Égnek, hogy egészségesek vagyunk....
...elővettem A TITOK című könyv jegyzeteit...utána meditáltam ,mindenkinek áldást küldtem..az egész világnak...és megnyugodtam

Megnyugodni számomra annyit jelent, hogy kívülállóként tudom újra átnézni a problémámat,minden lelkizés és érzelmi kitörés nélkül...
Ez nekem jó !
...a párom szerint humm-buk: "azzal hogy meggyújtasz egy füstölőt nem változik meg a helyzet..."
....pedig megváltozik....igaz hogy nem a körülmények, hanem a belsőmben az egyensúly áll vissza a helyére és így "csak" annyi történik hogy:TUDOM hogy minden rendben van !

Ti is bőgtök egy órát, gondolkodtok kettőt, mire rájöttök hogy innen is talpra tudtok állni?
Ti hogy csináljátok?