A menyország felé...

Egy férfi meg a kutyája sétálnak egy úton. A férfi élvezi a tájat,
amikor ráébred, Ő már halott...
Emlékezett arra, mikor haldoklott és akkor hirtelen az is beugrott
neki, hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott volt.
Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi őket az út, amin
sétálgatnak.
Egy idő után elértek egy magas, fehér falhoz. Drága márványnak
tűnt.Hosszú sétány vezetett fel a domb tetjére, ahol egy magas boltív
húzódott, ragyogva a napsütésben.Mikor elsétáltak a boltívig, akkor
látták a hatalmas és lenyűgöző kaput, az oda vezető út pedig mintha
aranyból lett volna.
Megindultak a kutyával és ahogy közelebb értek, észre vettek egy
asztalt az egyik oldalon, ami mögött egy ember ült.
Mikor még közelebb értek, megszólalt: "Elnézést, megmondaná, hogy hol
vagyunk, kérem?"
"Ez a Mennyország, uram!" - válaszolt az ember.
"Remek! Kérhetnénk egy kis vizet?" - kérdezte.
"Természetesen, uram. Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohár
jeges vizet Önnek." - invitálta be az ember és a kapu elkezdett
megnyílni.
"Bejöhet a barátom is?" - kérdezte a kutyusára mutatva.
"Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be."
Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és visszament az
útra a kutyussal együtt, hogy akkor inkább folytatja útját.
Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy földútra,
ami egy farm kapujához vezetett. Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit
soha
sem zárnak be. Kerítés sem volt. Ahogy közeledtek a kapuhoz,
észrevettek egy fának támaszkodó embert, aki épp olvasott.
"Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet?" - kérdezte.
"Persze, ott egy kút, jöjjenek be." - érkezett a válasz.
"A barátom is bejöhet?" - kérdezte az utazó, a kutyusra mutatva.
"Van egy tálka a kút mellett." - bólintott az idegen.
Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat. Az utazó
megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és letette a kutya
elé. Mikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak a férfihoz a fa
mellé.
"Mi ez a hely?" - kérdezte az utazó.
"Ez a Mennyország." - válaszolt a férfi.
"Ez furcsa, egy fickó lentebb ugyanezt mondta."
"Úgy érti az arany út a márvány kapukkal? Neeem. Az a pokol."
"Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?"
"Dehogy. Örülünk neki, hogy előre kiszűrik az olyanokat, akik
hátrahagynák a legjobb barátjukat."

Szent Teréz imája

'Hozzon a mai nap belső békét a számodra.
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy. Legyen ez a tudat **teljesen a tiéd,** és adja meg lelkednek a dal, a tánc,a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké!'

Paradicsom és Pokol

Istennel beszélget egy ember:

Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.

Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen

A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.

Az embernek elkezdett csorogni a nyála.

Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.

Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.

De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.

A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.

Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.

Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.

Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.

Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.

De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.

A szent ember ekkor azt mondja Istennek: Én ezt nem értem!

Ó, pedig ez egyszerű – válaszolja Isten – ez igazából csak ‚képesség’ kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

‚a Pokol gyakran itt van a Földön.’