Gondolataid alakítják jövődet

Mi is az a pozitív gondolkodás?

Sokan már a szó hallatára is elszörnyednek és ördögűzőért kiáltanak…- szerintük ez önámítás, mások befolyásolása, hamis remény keltés és hazugság…egyszóval bűn.

Nekem persze más a véleményem
Szerintem a pozitív gondolkodás, a saját önmagunkba vetett teremtő hitünk (Isteni önvalónk használata) ami ITT és MOST a jelenben…a vágyott dolgot a hitünk által elérhetővé teszi… HA teszünk érte.
Bármi legyen is az.


Mesélek egy kisfiúról, aki évekig azt hallotta, hogy nem tudják meggyógyítani a szemét…aztán hipp-hopp ….egyszer csak kezébe vette a saját sorsát …és hinni kezdett önmagában….


Van egy kis barátom: Gergő. Most 12 éves.
Januárban múlt egy éve, hogy „ kezelem” a szemét.
2 éves kora óta az egyik szemével csak halványan látott 2 métert…és sajnos a másik szemével sem tökéletesen….
….bandzsított és szemüveges volt.
Toxóplazma fertőzést kapott, amit általában a homokozóban, fertőzött macska vagy kutya ürüléktől lehet kapni, ha bekerül a szervezetbe.
Keletkezett egy nagy heg az éleslátás előtt, ami akadályozza őt a látásban---ezt mondták az orvosok az anyukának …és hogy : gyógyíthatatlan….

Édesanyjával jó barátságban voltunk már 20 éve is….aztán én elköltöztem…és kiesett tíz év…
Véletlenül ??? megtalált az iwiwen és lejöttek hozzánk családostul …ide a „világ végére,” a Börzsöny lábához.
Márciusban a 3.5 dioptriáról 2.5 dioptriára cserélték a lencséjét …

.Nyáron két hetet nálam voltak a nővérével….és keményen „dolgoztunk” mindhárman, a két szép szeméért.
Egyik napról a másikra sokat fájt a feje és nem akarta hordani a szemüveget… mert úgy érezte, jobban lát nélküle pedig kicsi kora óta a szemüveg volt az első amit reggelente felvett.

Szeptemberben szemészük azt mondta, nem veszi le a dioptriát, mert ennyit nem javulhatott a szeme.
A fejfájás miatt vérvételre és ideggyógyászatra küldte, ami persze negatív lett 

Másik szemészhez vitte anyukája , aki alapos vizsgálat után közölte, hogy kis barátomnak igaza van, mert a szeme a leggyengébb dioptriát sem bírja, azért fáj a feje.

Nem kell számára már a szemüveg.

.Bal szemén még mindig dolgozunk, ami az orvosok szerint gyógyíthatatlan …pedig ott is van javulás, hiszen 3.5 méterig már tisztán lát….de ez lassabb folyamat…

A lényeg a lényeg: Gergőről lekerült a szemüveg….és nem bandzsít.

Nem,…nem vagyok csodadoktor !!!
.
Megnéztem, kis testének energiaáramlását…megnyomkodtam a gerincét, megmértem az auráját és megállapítottam, hogy jó helyen alszik
Életkorának megfelelő, számára hihető mondatokat ajánlottam, amit le kell írnia naponta 2x (reggel és este…a jobb és a bal szemét külön-külön használva az íráshoz) és „szemtornáznia”.
(már több mint egy éve csinálja)

Amikor találkozunk akkor, mindig kap egy kis energiát…megnyomkodom a gerincét és újholdkor mindig belevettünk valami plusz dolgot a szövegébe vagy módosítottunk rajta….amíg ki nem alakult a megfelelő szövegecske.

Gergő elhitte nekem, hogy egészen kicsi időráfordítással és mindennapi kitartó munkával meggyógyíthatja a saját szemét.
Interneten tartjuk a kapcsolatot…ő pedig keményen irogatja a mondatait….
Persze van olyan is, amikor ellustálkodja a dolgot….de aztán összekapja magát….és bepótolja

Most mindennap ezt írja. A szemembe lévő hegek ici -pici darabokra törnek, és nyomtalanul felszívódnak. Mind két szememmel tökéletesen látok !!!

Nagyon büszke vagyok RÁ !

Víz 2. Gyógyvizeink

új év, új élet, új víz :)

Az ország felének fogalma sincs róla, hogy kicsi hazánk vizei mennyi gyógyító kincset adhatnak nekünk bajainkra...
A következő bejegyzés egy rövid összefoglaló, Gáspár Róbert: Természetes gyógymódok c. könyvéből a magyarországi gyógyvizekről.
Milyen problémák legyőzésére... mit igyunk ?

Sós (nátrium-kloridos) ásványvíz - bélrendszer működésének segítésére, epehajtó
sóshartyáni Jodaqua
mohai Ágnes
bükkszéki Salvus

Alkalikus ásványvizek (magas hidrogénkarbonát tartalom)-gyomorsav közömbösítése, gyomortartalom gyorsabb ürülése, gyomorfekély, vesekő lépződés ellen
bükkszéki Salvus
parádi Csevice
szegedi Anna víz
Balfi

Savanyú ásványvizek - gyomorsavhiány, gyomorhurut
mohai Ágnes
csopaki víz
kékkúti víz
D-Budai Apenta

Szulfátos ásványvíz - hashajtó, epeműködés fokozó, epegyulladás , epehomok, epehólyag működésére
jászkarajenői Mira
D-Budai Hunyadi János
" Ferenc József
" Apenta

Kénes ásványvíz (büdös víz ) - húgysavürülés, köszvény, csökkenti a vérnyomást, hurutoldó, értágító, izületi kopásokra, bélműködés, epeürülés, fokozza a hasnyálmirigy inzulin elválasztását, csökkenti a vércukorszintet, (nem inzulinfüggő cukorbetegség kezelésében is fontos )
parádi Csevice forrás vize
Balfi- víz
mezőkövesdi Zsóri forrás vize

Kálciumos ásványvizek - csontritkulás megelőzése (gyermekkori, időskori és terhesség ideje alatt )
Balaton-felvidéki Theodóra
Szentkirályi
Balfi
Margitszigeti ásványvíz

Magnéziumos ásványvíz - vesekő megelőzés, kóros érelváltozásokat csökkenti, menstruációs panaszokat enyhíti, klimax, migrén, epeürülés fokozása
tiszajenői Mira
B-felvidéki Theodóra
D-Budai Apenta
Szentkirályi víz

Vasas ásványvizek - vérszegénység, terhességi vashiány
parádi István forrás vize
mohai Stefánia forrás vize
egri Dobó forrás vize

Jódos ásványvíz - jódhiányos pajzsmirigy betegségekre, golyva, magas vérnyomás, elhízás, szellemi képességek romlása
sóshartyáni Jodaqua (napi 1-2 kávéskanál )

Az első cikkem a Hősnők oldalán

A nő aki Magyarországot akarta habzsolni…

Történeteket gyűjtök. Ez az egyik kedvencem…

Kórházban találkoztunk. Mikor letettem a táskámat a váróban, rögtön odaköltözött mellém.

Ötven év körüli lehetett, de olyan volt mint egy „4 éves csicseriborsó”- be nem állt a szája.

Mondta: nem kell félni, itt minden orvos, nővér rendes…

Ezek itt mind „ reményt adó tanfolyamra” jártak…

Aztán mesélt, mesélt, mesélt…

Gidának becéznek. 10 éve vették le az egyik mellemet… akkor végig csináltam a kemoterápiától kezdve mindent. Sírtam, nyögtem de élni akartam- akkor volt 1 éves a kis unokám…

Nem magamért, Ő érte és a lányomért…

Magamért nem ment volna… (nem tartottam valami sokra magam)… de, az Ő kis csillagszeméért, az első lépéseiért, aztán az első szaváért éltem.

Kipróbáltam a természetes gyógymódokat, áttértem az egészséges táplálkozásra, megtanultam földsugárzást mérni, utánajártam Magyarország természeti kincseinek, gyógyvizeinek és megpróbáltam azoktól tanulni, akik az önértékelésemen javítani tudtak..

Aztán örököltem… nagyon-nagyon gazdag lettem egyik pillanatról a másikra.

Világkörüli útra vittem a családot., lakást, házat, nyaralót vettem a szeretteimnek és első szóra megadtam nekik mindent, amit megkívántak…

A férjem beteg lett… dugtam a pénzt az orvosoknak, vittem őt minden kezelésre, megvettem minden csodaszert, kivittem Amerikába, Ausztráliába, klinikákra, csodadoktorokhoz…

Mindhiába…

Ő meghalt, a lányom alkoholista lett…

Egyedül maradtam.

A nagy öndicséretek közepette (hogy én mindent megteszek, pénzt és önmagamat nem kímélve)- nem vettem észre, hogy csak az anyagiakat adom… önmagamat, szívemet, lelkemet, tapasztalataimat és az emberszeretetemet nem.

Az unokám engem hibáztat az anyja miatt, én meg magamat a családom elvesztése miatt.

Összeomlottam, belesüppedtem az önmarcangolásba és az önsajnálatba-a lányom és az unokám elfordulásába, visszautasításaiba.

Most újabb csomót találtak a másik mellemben- ülök és gondolkodom merre tovább…

Beszélgetek mindenkivel… nem akarok haza menni…

Egy újabb esélyt kaptam, hogy rendbe tegyem a saját és a családom életét.

Elkezdem használni amit 10 éve tanultam, de elhanyagoltam…

Mielőtt meghalok bejárom Magyarországot… elmegyek a Pilisbe a Balaton-felvidékre és minden pozitív földsugárzású helyre…

Ráülök minden kőre és eldöntöm, hogy jó-e nekem a testemben érzett rezgés…

Megeszek minden almát… megkóstolok minden vizet, ami itthon feltör az anyaföldből… megfürdök minden gyógyvízbe, ahol lehet… megiszok minden szörnyű ízű gyógyteát…

Odafigyelek arra, hogy mit érzek: milyen ízt, milyen nyugalmat, milyen önbizalmat és milyen szeretetet, mások és magam iránt…

Habzsolni fogom Magyarországot…

Most itt a váróteremben töltött órák után, hiszek abban, hogy azért születtünk ide, mert itt számunkra- a génállományunk számára- megvan minden a testi-lelki gyógyuláshoz.

…

Kibékült a családjával, segített az alkoholról leszokni a lányának (ez egy külön történet) járták az országot, habzsolták a hazát

Beiratkozott öngyógyító tanfolyamokra… gyalogtúrákat szervezett nyugdíjasoknak… be-be nézett parapszichológiai szabadegyetemre … mindenféle könyvet elolvasott Magyarországról… megtanulta használni a számítógépet…

Nyelveket tanult az unokájával… élvezte, hogy ÉL…

2004-ben halt meg egy autóbalesetben…

Befejezésül egy leveléből idéznék:

…”Ne gondold, hogy nem vittem semmire! Dehogy nem!!

Túléltem az összes önmagamat, aki bármiben is megbukott… Tanácsot nem tudok adni, de akár beteg vagy akár egészséges, akár valami másba-újba akarsz fogni, ezekre a mondatokra mindig figyelj oda ! Ha közhelyeknek érzed, emlékeztetlek a magyar nyelv csodálatos és az én tapasztalataim állnak a szavak mögött.

- ne adj halat senkinek- tanítsd meg őket halászni

- légy tisztában a családoddal

- fejleszd magad, érdeklődj, kérdezz

- csináld azt, amit szeretsz

- ismerj meg minden helyet és embert, akit csak lehet

- tudd, hogy magyar vagy

- mindegy, hogy mi tart életben-de higgy valamiben- csináld !

- minél több hibádat ismered el, annál életképesebb vagy

- élvezz minden percet, órát

Szeretettel ölellek alias Gida ”

Ennek a cikknek a folytatása itt jelent meg a blogon szeptember 21.-én

Gabriel Garcia Márquez

Gabriel García Márquez (Száz év magány Nobel díjas írója) egészségi
okokból visszavonult a nyilvánosságtól (nyirokrákja van). Úgy tűnik,
egyre súlyosabb. Búcsúlevelet küldött barátainak, ez az Internet
segítségével is terjed. Ajánlom, hogy olvassátok el az utóbbi idők
legzseniálisabb latin-amerikai elméjének igazán megható írását:

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu
vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan
kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de
meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak,
nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel
töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor
mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten
megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék,
hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem
a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az
öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya
okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám,
hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a
feledéssel jön. Annyi mindent tanultam tőletek, emberek...
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná,
hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi
öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy
embernek csak akkor van joga lenézni
egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni. Annyi mindent
tanulhattam tőletek, de való-jában már nem megyek vele sokra, hiszen
amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám,
hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az
Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha
tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám
neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy
jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk,
szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem
felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet,
hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább,
tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a
napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra,
és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó
kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe,
mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson
időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek",
"köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól
erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és
szeretteidnek, mennyire fontosak neked.
Küldd el ezt annak, akinek akarod. Ha nem teszed meg ma, a holnap
ugyanolyan lesz, mint a tegnap. És ha nem teszed meg egyáltalán ...az
sem érdekes...De szeretteid, barátaid tudják majd, hogy ha csak egy
percre is de ma is gondoltál rájuk...

Ez az a pillanat...

A halálfélelemtől az önállóságig

Amikor a nőgyógyász azt mondta: el kell menni mintavételre, megszúrják és kész...aztán majd okosabbak leszünk...hogy mik ezek a csomók...addig meg felesleges aggódni...

Úgyhogy nem aggódtam-se előtte sem utána-hanem egyenesen rettegtem...

Anyut egy hete temettük...
A férjemmel hol beszéltünk-hol nem...
Apám elkezdett inni-sírva üvöltve hibáztatott, vagy éppen könyörgött, hogy költözzek oda...

Tehát nem aggódtam...hiszen gondolkodni sem tudtam...sírni sem...beszélgetni sem senkivel...
...azt hittem meg fogok halni...

Ekkor találkoztam Gidával a kórházban...
(http://www.hosnok.hu/a-no-aki-magyarorszagot-akarta-habzsolni/)

Az egyik mellét már levették (túlélte !) és most a másikban találtak csomót...
Mesélt az életéről...támaszt nyújtott...beszéltetett...

Egy hetet kellett várni az eredményre...
...micsoda egy hét volt...!...?
...vendéglátóztam-nevettem, hogy ne lássák...
...nem beszéltem senkivel róla, hogy ne tudják...

...megőszültem egy hét alatt...
...mire megjött az eredmény, hogy: "nem halálos, csak az egyik csomót ki kell venni"... agyilag padlón voltam...

Lelki szemeimmel láttam a fiamat egyedül árván felnőni...a sírfeliratomon gondolkodtam (ez nem vicc)...magányosnak, elhagyatottnak éreztem magam és még mindig nem tudtam sírni...nem tudtam miért történik annyi bánat és szenvedés után EZ IS velem...

A kolléganőmnek, a barátnőmnek és Gidának mondtam csak el.
Persze mindenki vigasztalt...de valahogy nem tudtam megnyugodni...
...mi van ha altatásban meghalok...
...vagy arra ébredek hogy levették a mellem...mert mégiscsak találtak valami rosszindulatút...
...jajjjjj csak ez a félelem ne lenne...

Gidától vártam a segítséget...
...mert hát hiába volt az a rengeteg tanfolyam, a pozitív gondolkodás-akkor úgy éreztem, hogy egyedül nem bírom végigcsinálni...
...szinte ráakaszkodtam, telefonon vagy személyesen mindennap beszéltünk...és persze meg sem hallottam, hogy az ő mellébe rákos sejteket találtak...

Nagyon gazdag volt.
Nem is tudom mit vártam tőle valójában...
-talán egy pszi sebészhez vigyen el -aki fájdalom nélkül kiveszi...?
-adjon "százezreket" és én majd megoldom a problémámat-fájdalom és félelem nélkül...?
-vigyen magával és bejárom vele Magyarországot...?

Leültetett és azt mondta: fogom a kezed, itt leszek veled végig és mindig meghallgatlak...segítelek...de pénzt azt nem adok...
Gombákat vett nekem- shiitake-t, kombucha-t és ganoderma-t...
Megharagudtam...
nem értettem...
mást vártam-ez az igazság...

Légy tisztában a családoddal-mondta még...
...megsértődtem...elfordultam tőle...

Mikor anyósoméknak mondtam, hogy kórházba kell mennem és kivesznek egy csomót a mellemből azt mondták-vigyáznak a gyerekemre és rám is amíg teljesen fel nem gyógyulok, ellátnak, kiszolgálnak minket...

Amikor a férjemnek mondtam, azt mondta :legalább amíg kórházban vagy nyugodtan elmehetek pecázni több napra...

Apám pedig így reagált : nem adok neked egy fillért sem...mert ahogy látom előbb meghalsz mint én és sose kapom vissza...

...hát így lettem tisztában a családommal...
...és így tudtam csak értékelni Gidát...azt, hogy valaki ott van velem, meghallgat és a szavaival is segít...
...innentől vagyok ÖNÁLLÓ...

A kórház után 2 héttel kölcsönkértem egy autót, hogy a fiammal bejárjuk Balaton-felvidéket, elmenjünk a Kőtengerhez, megnézzük a pálos kolostorok romjait és körbe autózzuk a Balatont, megfürödjünk az összes szabad-strandon...

A bepakolás közben apósom megállított és azt mondta:
" a kisfiam azt mondta, hogy nem bírja tovább veled..
...és ha te nem költözöl el akkor ő költözik el...
...és én nem akarom, hogy a fiam elköltözzön...
...ezért egy hetet adok neked a költözésre! "

Nem igazán jutottam szóhoz...de aztán összekaptam magam...
-Jó, ha visszajövünk elköltözünk-mondtam és kivittem az utolsó csomagot...

...és úgy is lett...

anyu meghalt júniusban
engem műtöttek júliusban
elköltöztünk augusztusban
és szeptemberben a fiam már az albérletből indult iskolába
...2001-et írtunk...felnőtt lettem azon a nyáron...

Vajon más is eszét veszti a betegség, a bizonytalanság, a halálfélelem és az elvárások hálójában?