A nő aki Magyarországot akarta habzsolni…
Történeteket gyűjtök. Ez az egyik kedvencem…
Kórházban találkoztunk. Mikor letettem a táskámat a váróban, rögtön odaköltözött mellém.
Ötven év körüli lehetett, de olyan volt mint egy „4 éves csicseriborsó”- be nem állt a szája.
Mondta: nem kell félni, itt minden orvos, nővér rendes…
Ezek itt mind „ reményt adó tanfolyamra” jártak…
Aztán mesélt, mesélt, mesélt…
Gidának becéznek. 10 éve vették le az egyik mellemet… akkor végig csináltam a kemoterápiától kezdve mindent. Sírtam, nyögtem de élni akartam- akkor volt 1 éves a kis unokám…
Nem magamért, Ő érte és a lányomért…
Magamért nem ment volna… (nem tartottam valami sokra magam)… de, az Ő kis csillagszeméért, az első lépéseiért, aztán az első szaváért éltem.
Kipróbáltam a természetes gyógymódokat, áttértem az egészséges táplálkozásra, megtanultam földsugárzást mérni, utánajártam Magyarország természeti kincseinek, gyógyvizeinek és megpróbáltam azoktól tanulni, akik az önértékelésemen javítani tudtak..
Aztán örököltem… nagyon-nagyon gazdag lettem egyik pillanatról a másikra.
Világkörüli útra vittem a családot., lakást, házat, nyaralót vettem a szeretteimnek és első szóra megadtam nekik mindent, amit megkívántak…
A férjem beteg lett… dugtam a pénzt az orvosoknak, vittem őt minden kezelésre, megvettem minden csodaszert, kivittem Amerikába, Ausztráliába, klinikákra, csodadoktorokhoz…
Mindhiába…
Ő meghalt, a lányom alkoholista lett…
Egyedül maradtam.
A nagy öndicséretek közepette (hogy én mindent megteszek, pénzt és önmagamat nem kímélve)- nem vettem észre, hogy csak az anyagiakat adom… önmagamat, szívemet, lelkemet, tapasztalataimat és az emberszeretetemet nem.
Az unokám engem hibáztat az anyja miatt, én meg magamat a családom elvesztése miatt.
Összeomlottam, belesüppedtem az önmarcangolásba és az önsajnálatba-a lányom és az unokám elfordulásába, visszautasításaiba.
Most újabb csomót találtak a másik mellemben- ülök és gondolkodom merre tovább…
Beszélgetek mindenkivel… nem akarok haza menni…
Egy újabb esélyt kaptam, hogy rendbe tegyem a saját és a családom életét.
Elkezdem használni amit 10 éve tanultam, de elhanyagoltam…
Mielőtt meghalok bejárom Magyarországot… elmegyek a Pilisbe a Balaton-felvidékre és minden pozitív földsugárzású helyre…
Ráülök minden kőre és eldöntöm, hogy jó-e nekem a testemben érzett rezgés…
Megeszek minden almát… megkóstolok minden vizet, ami itthon feltör az anyaföldből… megfürdök minden gyógyvízbe, ahol lehet… megiszok minden szörnyű ízű gyógyteát…
Odafigyelek arra, hogy mit érzek: milyen ízt, milyen nyugalmat, milyen önbizalmat és milyen szeretetet, mások és magam iránt…
Habzsolni fogom Magyarországot…
Most itt a váróteremben töltött órák után, hiszek abban, hogy azért születtünk ide, mert itt számunkra- a génállományunk számára- megvan minden a testi-lelki gyógyuláshoz.
…
Kibékült a családjával, segített az alkoholról leszokni a lányának (ez egy külön történet) járták az országot, habzsolták a hazát 
Beiratkozott öngyógyító tanfolyamokra… gyalogtúrákat szervezett nyugdíjasoknak… be-be nézett parapszichológiai szabadegyetemre … mindenféle könyvet elolvasott Magyarországról… megtanulta használni a számítógépet…
Nyelveket tanult az unokájával… élvezte, hogy ÉL…
2004-ben halt meg egy autóbalesetben…
Befejezésül egy leveléből idéznék:
…”Ne gondold, hogy nem vittem semmire! Dehogy nem!!
Túléltem az összes önmagamat, aki bármiben is megbukott… Tanácsot nem tudok adni, de akár beteg vagy akár egészséges, akár valami másba-újba akarsz fogni, ezekre a mondatokra mindig figyelj oda ! Ha közhelyeknek érzed, emlékeztetlek a magyar nyelv csodálatos és az én tapasztalataim állnak a szavak mögött.
- ne adj halat senkinek- tanítsd meg őket halászni
- légy tisztában a családoddal
- fejleszd magad, érdeklődj, kérdezz
- csináld azt, amit szeretsz
- ismerj meg minden helyet és embert, akit csak lehet
- tudd, hogy magyar vagy
- mindegy, hogy mi tart életben-de higgy valamiben- csináld !
- minél több hibádat ismered el, annál életképesebb vagy
- élvezz minden percet, órát
Szeretettel ölellek alias Gida ”
Ennek a cikknek a folytatása itt jelent meg a blogon szeptember 21.-én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése