Amikor a nőgyógyász azt mondta: el kell menni mintavételre, megszúrják és kész...aztán majd okosabbak leszünk...hogy mik ezek a csomók...addig meg felesleges aggódni...
Úgyhogy nem aggódtam-se előtte sem utána-hanem egyenesen rettegtem...
Anyut egy hete temettük...
A férjemmel hol beszéltünk-hol nem...
Apám elkezdett inni-sírva üvöltve hibáztatott, vagy éppen könyörgött, hogy költözzek oda...
Tehát nem aggódtam...hiszen gondolkodni sem tudtam...sírni sem...beszélgetni sem senkivel...
...azt hittem meg fogok halni...
Ekkor találkoztam Gidával a kórházban...
(http://www.hosnok.hu/a-no-aki-magyarorszagot-akarta-habzsolni/)
Az egyik mellét már levették (túlélte !) és most a másikban találtak csomót...
Mesélt az életéről...támaszt nyújtott...beszéltetett...
Egy hetet kellett várni az eredményre...
...micsoda egy hét volt...!...?
...vendéglátóztam-nevettem, hogy ne lássák...
...nem beszéltem senkivel róla, hogy ne tudják...
...megőszültem egy hét alatt...
...mire megjött az eredmény, hogy: "nem halálos, csak az egyik csomót ki kell venni"... agyilag padlón voltam...
Lelki szemeimmel láttam a fiamat egyedül árván felnőni...a sírfeliratomon gondolkodtam (ez nem vicc)...magányosnak, elhagyatottnak éreztem magam és még mindig nem tudtam sírni...nem tudtam miért történik annyi bánat és szenvedés után EZ IS velem...
A kolléganőmnek, a barátnőmnek és Gidának mondtam csak el.
Persze mindenki vigasztalt...de valahogy nem tudtam megnyugodni...
...mi van ha altatásban meghalok...
...vagy arra ébredek hogy levették a mellem...mert mégiscsak találtak valami rosszindulatút...
...jajjjjj csak ez a félelem ne lenne...
Gidától vártam a segítséget...
...mert hát hiába volt az a rengeteg tanfolyam, a pozitív gondolkodás-akkor úgy éreztem, hogy egyedül nem bírom végigcsinálni...
...szinte ráakaszkodtam, telefonon vagy személyesen mindennap beszéltünk...és persze meg sem hallottam, hogy az ő mellébe rákos sejteket találtak...
Nagyon gazdag volt.
Nem is tudom mit vártam tőle valójában...
-talán egy pszi sebészhez vigyen el -aki fájdalom nélkül kiveszi...?
-adjon "százezreket" és én majd megoldom a problémámat-fájdalom és félelem nélkül...?
-vigyen magával és bejárom vele Magyarországot...?
Leültetett és azt mondta: fogom a kezed, itt leszek veled végig és mindig meghallgatlak...segítelek...de pénzt azt nem adok...
Gombákat vett nekem- shiitake-t, kombucha-t és ganoderma-t...
Megharagudtam...
nem értettem...
mást vártam-ez az igazság...
Légy tisztában a családoddal-mondta még...
...megsértődtem...elfordultam tőle...
Mikor anyósoméknak mondtam, hogy kórházba kell mennem és kivesznek egy csomót a mellemből azt mondták-vigyáznak a gyerekemre és rám is amíg teljesen fel nem gyógyulok, ellátnak, kiszolgálnak minket...
Amikor a férjemnek mondtam, azt mondta :legalább amíg kórházban vagy nyugodtan elmehetek pecázni több napra...
Apám pedig így reagált : nem adok neked egy fillért sem...mert ahogy látom előbb meghalsz mint én és sose kapom vissza...
...hát így lettem tisztában a családommal...
...és így tudtam csak értékelni Gidát...azt, hogy valaki ott van velem, meghallgat és a szavaival is segít...
...innentől vagyok ÖNÁLLÓ...
A kórház után 2 héttel kölcsönkértem egy autót, hogy a fiammal bejárjuk Balaton-felvidéket, elmenjünk a Kőtengerhez, megnézzük a pálos kolostorok romjait és körbe autózzuk a Balatont, megfürödjünk az összes szabad-strandon...
A bepakolás közben apósom megállított és azt mondta:
" a kisfiam azt mondta, hogy nem bírja tovább veled..
...és ha te nem költözöl el akkor ő költözik el...
...és én nem akarom, hogy a fiam elköltözzön...
...ezért egy hetet adok neked a költözésre! "
Nem igazán jutottam szóhoz...de aztán összekaptam magam...
-Jó, ha visszajövünk elköltözünk-mondtam és kivittem az utolsó csomagot...
...és úgy is lett...
anyu meghalt júniusban
engem műtöttek júliusban
elköltöztünk augusztusban
és szeptemberben a fiam már az albérletből indult iskolába
...2001-et írtunk...felnőtt lettem azon a nyáron...
Vajon más is eszét veszti a betegség, a bizonytalanság, a halálfélelem és az elvárások hálójában?
Úgyhogy nem aggódtam-se előtte sem utána-hanem egyenesen rettegtem...
Anyut egy hete temettük...
A férjemmel hol beszéltünk-hol nem...
Apám elkezdett inni-sírva üvöltve hibáztatott, vagy éppen könyörgött, hogy költözzek oda...
Tehát nem aggódtam...hiszen gondolkodni sem tudtam...sírni sem...beszélgetni sem senkivel...
...azt hittem meg fogok halni...
Ekkor találkoztam Gidával a kórházban...
(http://www.hosnok.hu/a-no-aki-magyarorszagot-akarta-habzsolni/)
Az egyik mellét már levették (túlélte !) és most a másikban találtak csomót...
Mesélt az életéről...támaszt nyújtott...beszéltetett...
Egy hetet kellett várni az eredményre...
...micsoda egy hét volt...!...?
...vendéglátóztam-nevettem, hogy ne lássák...
...nem beszéltem senkivel róla, hogy ne tudják...
...megőszültem egy hét alatt...
...mire megjött az eredmény, hogy: "nem halálos, csak az egyik csomót ki kell venni"... agyilag padlón voltam...
Lelki szemeimmel láttam a fiamat egyedül árván felnőni...a sírfeliratomon gondolkodtam (ez nem vicc)...magányosnak, elhagyatottnak éreztem magam és még mindig nem tudtam sírni...nem tudtam miért történik annyi bánat és szenvedés után EZ IS velem...
A kolléganőmnek, a barátnőmnek és Gidának mondtam csak el.
Persze mindenki vigasztalt...de valahogy nem tudtam megnyugodni...
...mi van ha altatásban meghalok...
...vagy arra ébredek hogy levették a mellem...mert mégiscsak találtak valami rosszindulatút...
...jajjjjj csak ez a félelem ne lenne...
Gidától vártam a segítséget...
...mert hát hiába volt az a rengeteg tanfolyam, a pozitív gondolkodás-akkor úgy éreztem, hogy egyedül nem bírom végigcsinálni...
...szinte ráakaszkodtam, telefonon vagy személyesen mindennap beszéltünk...és persze meg sem hallottam, hogy az ő mellébe rákos sejteket találtak...
Nagyon gazdag volt.
Nem is tudom mit vártam tőle valójában...
-talán egy pszi sebészhez vigyen el -aki fájdalom nélkül kiveszi...?
-adjon "százezreket" és én majd megoldom a problémámat-fájdalom és félelem nélkül...?
-vigyen magával és bejárom vele Magyarországot...?
Leültetett és azt mondta: fogom a kezed, itt leszek veled végig és mindig meghallgatlak...segítelek...de pénzt azt nem adok...
Gombákat vett nekem- shiitake-t, kombucha-t és ganoderma-t...
Megharagudtam...
nem értettem...
mást vártam-ez az igazság...
Légy tisztában a családoddal-mondta még...
...megsértődtem...elfordultam tőle...
Mikor anyósoméknak mondtam, hogy kórházba kell mennem és kivesznek egy csomót a mellemből azt mondták-vigyáznak a gyerekemre és rám is amíg teljesen fel nem gyógyulok, ellátnak, kiszolgálnak minket...
Amikor a férjemnek mondtam, azt mondta :legalább amíg kórházban vagy nyugodtan elmehetek pecázni több napra...
Apám pedig így reagált : nem adok neked egy fillért sem...mert ahogy látom előbb meghalsz mint én és sose kapom vissza...
...hát így lettem tisztában a családommal...
...és így tudtam csak értékelni Gidát...azt, hogy valaki ott van velem, meghallgat és a szavaival is segít...
...innentől vagyok ÖNÁLLÓ...
A kórház után 2 héttel kölcsönkértem egy autót, hogy a fiammal bejárjuk Balaton-felvidéket, elmenjünk a Kőtengerhez, megnézzük a pálos kolostorok romjait és körbe autózzuk a Balatont, megfürödjünk az összes szabad-strandon...
A bepakolás közben apósom megállított és azt mondta:
" a kisfiam azt mondta, hogy nem bírja tovább veled..
...és ha te nem költözöl el akkor ő költözik el...
...és én nem akarom, hogy a fiam elköltözzön...
...ezért egy hetet adok neked a költözésre! "
Nem igazán jutottam szóhoz...de aztán összekaptam magam...
-Jó, ha visszajövünk elköltözünk-mondtam és kivittem az utolsó csomagot...
...és úgy is lett...
anyu meghalt júniusban
engem műtöttek júliusban
elköltöztünk augusztusban
és szeptemberben a fiam már az albérletből indult iskolába
...2001-et írtunk...felnőtt lettem azon a nyáron...
Vajon más is eszét veszti a betegség, a bizonytalanság, a halálfélelem és az elvárások hálójában?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése